Vitorlázórepülés
«« Vissza ««
Pelsőczi Éva sz. Burger Éva visszaemlékezése
Azokban az években mi voltunk a "repülős osztály". Osztályfőnökünkkel együtt, - aki másodikos korunkban Bolemányi Irén volt - egy hármashatárhegyi kirándulás alkalmával beleszerettünk a vitorlázó repülésbe. Akkoriban ott repült valamelyik minisztérium repülőklubja, s akinek volt húsz forintja, azt elvitték egy iskolakörre repülni.
Akinek nem volt erre pénze, az beiratkozott a repülőklubba, s megtanult repülni. Az osztály repülősei Burger Éva, Faják Katalin, Farnadi Emese, Hoffmann Anna és Maróti Ilona voltak. Ez a kaland 1957, 1958-as években a nyári repülőtáborok alkalmával összekovácsolta a kis közösséget, de sajnos egy tragikus esemény ennek véget vetett.
1957 tavaszán volt az a hármashatárhegyi kirándulás, amikor megérintett bennünket a "suhanó szárnyak " szele. A tábor kifejezetten repülős tábor volt, oda Bolemányi tanárnő nem jött el, csak az oktatásra, tanfolyamokra.
Néhány fotó ebből az időből:
Balról: Burger Éva, Maróti Ilona,
Farnadi Emese, Reiter Edit
Repülős Gráciák
Balról: Györe Magdi, Burger Éva, Maróti Cila, Farnadi Emese
Balról: Farnadi Emese, Burger Éva, Bolemányi Irén osztályfőnök, Maróti Ilona, Faják Katalin
Mi öten az első táborban - ami Bugyi község mellett volt - 1957 nyarán teljes létszámban résztvettünk. Ekkor majdnem történt egy baleset, egyik társunk első iskolakör repülése alkalmával nem oldotta le a vontatókötelet, elfelejtette, el kellett vágni a kötelet, s csak a véletlennek volt köszönhető, hogy nem történt tragédia.
Ezen a nyáron repültünk először egyedül, de a B vizsga csak kettőnknek sikerült, Emesének és nekem. Még ki-kijárt mindenki ezen a nyáron a repülőtérre, de csak hárman repültünk tovább. Emese és én már egyedül repültünk, Maróti Cila tovább gyakorolt.
Emese egy kecskeméti látképet küldött nekem egy alkalommal a MÁVAG repülőtérre.
Ez a kézírásos lap emlék maradt nekem TÕLE.
A következő évben, 1958-ban már Dunakeszi-Alagon repültünk, mert a honvédség elvette a Bugyi melletti repülőteret. Dunakeszire már csak hárman jártunk rendszeresen, a többiek néha ki-kilátogattak, így Bolemányi tanárnő is.
Emlékszem, kettőnk közül Emese volt a sokkal jobb repülő, semmi félelemérzet nem volt benne, míg én már korábban is "majrés" voltam kicsit. Talán jobb lett volna, ha neki is erősebb lett volna a veszélyérzete. De hát azt hiszem, ez valahogy génjeinkben van, nem tehetünk ellene semmit.
Fotók Emeséről a repülőtéren, azon a bizonyos napon.
És ekkor megtörtént a tragédia. Farnadi Emese felszállt a gépével, majd a gép váratlanul lezuhant és Emese életét vesztette.
A temetésen szomorúan vettünk búcsút Emesétől, a repülősökkel és az osztálytársakkal együtt kísértük utolsó útjára.
A Farnadi Emese temetése után abbahagytuk a repülést, részben szülői tilalom, részben a félelem miatt.
Csak Maróti Ilona járt még ki jó ideig baráti kapcsolatai miatt.
Így ért véget az osztály repülős korszaka.
Az oldal összeállításához a szöveget írta és a fotókat beküldte:
Pelsőczi Éva sz. Burger Éva
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.