Vegyes tekecsapat
«« Vissza ««
Szabadidőben szervezett sportfoglalkozás
az Ikarus tekepályán
A gyakorlati foglalkozásokon gyakran szóba került, ki mit sportol szabadidejében? Természetesen én is beszámoltam arról, hogy aktív játékosa vagyok az Ikarus SE tekecsapatának. Megmosolyogtak, mert a tanulók többsége nem nagyon ismerte ezt a sportot. Abban a tudatban voltak, hogy még mindig a kocsmasport szintjén játsszák. Mikor többször elmagyaráztam a tekepálya borításának pontosságát, illetve a baba-visszaállító gép bonyolultságát, milyen eltérések lehetnek, ha a golyó gurítását pontatlanul végezzük, már kezdték komolyabban értékelni a tekesportot.
Gyakran beszámoltam arról, mikor milyen mérkőzéseken vettem részt. Azt sem titkoltam el, ha a csapat miattam kapott ki. Gyakran megesett, de mivel nem volt jobb játékos a láthatáron, velem kellett beérniük az "A" keretben. A "B", "C" csapat tagjainál pedig jobb voltam. Lelkesedésem átragadt a tanulók egy részére is, mert egy idő után gyakran elkísértek a mérkőzésekre, ahol szívvel-lélekkel drukkoltak nekem - mondanom sem kell, a játékostársak legnagyobb irigységére.
Egy alkalommal egy feltűnően csinos tanítvány is megjelent a pályán, s nem titkolta, hogy nekem szurkol. Rám is nagyon jó hatással volt, mert addig sohasem történt olyan a mérkőzéseimen, hogy 5 x 9-est (összes baba eldőlt) ütöttem egymás után. Még a válogatott játékosoknál is ritkán fordul elő az ilyen sikeres dobássorozat.
A rosszmájú megjegyzések tódultak felém: "Csabának elsült a keze!", ami igaz is volt.
Vagy : - "Ennek a kislánynak mindene van, csak ízlése nincs!" stb. Mondanom sem kell, másnap a tanítás alatt a fő hír a mérkőzés eredménye volt, hiszen ez azon ritka esetek egyike volt, mikor én ütöttem a legtöbb fát az Ikarus csapatában. Több évvel később Ausztriában ez azért gyakrabban előfordult az ELIN "A" mérkőzésein.
Ilyen előzmények után megszerveztem, hogy tanítás után - akinek kedve van, - jöhet tekézni az Ikarus tekepályájára. Ez nem volt kis vállalkozás, hiszen az iskola és a tekepálya távolsága tömegközlekedéssel a XX. kerületből, Mátyásföldre a XVI. kerületbe 3 átszállással másfél órát vett igénybe. Gyakran sikerült versenyeket is rendeznünk, a jelen lévő tanulók legnagyobb örömére. Lányok, fiúk vegyesen vettek részt ezen a kezdeményezésen, hiszen 1984-1986-ig az akkori II., III. évfolyamokból, főleg az 1983-1987 IV. a osztályból jöttek a legtöbben.
Neveket nem említek, mert nem tudhatom, hogy ennyi év után milyen emlékek maradtak meg a kis lelkes tekecsapat tagjaiban ebből az időszakból? Az IWIW-en azért indítottam el a "Bagi 1976-1986 SpecKlub" közösségi oldalt, hogy a vegyes - tekecsapat - , valamint a forgácsoló szakkör tagjait is megszólítsam az interneten keresztül, hiszen a tanulók szeretete nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy jól éreztem magam az iskola falai között.
A későbbiekben már ausztriai tartózkodásom alatt 2006-ban megfogalmazódott bennem, hogy a Bagiban töltött időszak emlékére szerkesztek egy weblapot, amivel tisztelgek volt tanítványaim és kollégáim előtt. Talán a visszajelzésekből érzékelhető, hogy nem volt teljesen eredménytelen az iskolai tevékenységem.
Király Csaba gyakorlati oktató 1976-1986
Egy levélíró hozzászólása a témához 2012 augusztusában
Idézet Horváth Attila (Pénzügyőr SE - teke szakosztály) leveléből
"...Valahol él bennünk a hit, hogy a fiatalokat újra rá lehet venni arra, hogy hetente néhány alkalommal lejöjjenek sportolni, ami nemcsak a sportág életben maradása miatt, hanem saját egészségük védelme érdekében is fontos lenne.
Mivel a Tanár Úr által e témakörben végzett munkát a leírtak alapján mindenképp példa értékűnek és követendőnek tartom, így merészeltem - teljesen ismeretlenül - zavarni levelemmel.
Konkrét elképzeléseinkről még annak idején írtam egy hosszabb értekezést, ami megpróbálja boncolgatni a sportág fővárosi népszerűségének csökkenését kiváltó okokat, a jelenlegi állapotokat, és a jövőben elvégzendő munka lépéseit. Azaz nem gondoljuk, hogy a jelenlegi állapotok mellet tanúsított passzív hozzáállás hosszú távon megoldást jelenthet.
Konkrét elképzeléseinkről még annak idején írtam egy hosszabb értekezést, ami megpróbálja boncolgatni a sportág fővárosi népszerűségének csökkenését kiváltó okokat, a jelenlegi állapotokat, és a jövőben elvégzendő munka lépéseit. Azaz nem gondoljuk, hogy a jelenlegi állapotok mellet tanúsított passzív hozzáállás hosszú távon megoldást jelenthet.
Mindenképp aktívan kellene hozzáállni a jövő generáció sportolóinak felkutatásához, fejlesztéséhez,
ahogy annak idején ezt Önök is tették.
De egy ilyen tevékenység végrehajtásához minden rendelkezésre álló tapasztalatra, módszerre szükség van, azaz csak a múlt átfogó ismerete mellett lehetünk képesek a jelenben zajló eseményeket jobb irányba fordítani, és ezzel a sportág fővárosi ismertségét és elismertségét növelni.
De egy ilyen tevékenység végrehajtásához minden rendelkezésre álló tapasztalatra, módszerre szükség van, azaz csak a múlt átfogó ismerete mellett lehetünk képesek a jelenben zajló eseményeket jobb irányba fordítani, és ezzel a sportág fővárosi ismertségét és elismertségét növelni.
Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű munka az, amire vállalkoztunk, de motivál, hogy egyre többen gondolkodnak e témában hasonlóképpen sporttársaim közül is. Az egyesület, amelyben magam is játszom, és a bajnokságban szereplő többi egyesület nagy része is játékos hiánnyal küzd. Ennek pótlására - rövid távon - az egykor aktívan tekéző, de mára ezen tevékenységgel teljesen felhagyó játékosok, a megszűnt csapatok egykori játékosainak felkutatása lehet egyik járható útja, de ennek eredményessége eléggé kismértékű, és csak átmeneti megoldást nyújt (ha nyújt).
A megoldást az utánpótlás-nevelés jelenthetné, amely nagymértékben támaszkodhatna
az iskolákban végzett megismertető tevékenységre"
Levelezés Horváth Attilával
* * * *
«« Vissza ««
Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.