Életünk minden percében három időkép vesz körül bennünket.
A jelen, amiben most vagyunk, az események, amik éppen mozgatnak minket, az aktuális mindennapjaink.
A múlt, amire már csak visszaemlékezni tudunk, ahol a megtörtént dolgokat megváltoztatni, ahhoz hozzátenni vagy elvenni már nem lehet.
A jövő, ami előttünk áll, ami a reményekből táplálkozik és céljaink megvalósítása kapcsán születik. Amikor azonban terveink, vágyaink valóra válnak, már újból a jelenben vagyunk, s újabb feladatok elé nézhetünk.
Életünk valójában egy szép utazás, ahol egy robogó vonat ablakából visszatekintünk, de már csak távolból látjuk az előttünk elsuhant tájakat. Ha előre nézünk, hajunkat hátra csapva élesen süvít arcunkba a szél, szemünkbe néha porszem kerül, de a kíváncsiság nem engedi, hogy lepihenjünk a bőrülésen. Mielőbb látni szeretnénk a közelgő új állomást, melyhez megérkezve újabb élményeket kaphatunk, ismét új lehetőségek nyílhatnak meg előttünk.
Az egyik legszívhezszólóbb emlékünk egy ilyen visszatekintéskor a középiskolás évek emléke. Mikor most a jelenben ismét egymásra rátalálunk, átlapozzuk együtt az elmúlt évek emlékkönyvét.
Tessék megtekinteni, s mindenki, aki erre jár, illesszen be egy - egy emlékképet, az Ő "elmúlt évei"-ből!