Pesterzsébet díszpolgárai

Az alábbiakban a szerkesztőség bemutatja az iskola azon volt tanárait, illetve diákjait, testvériskola diákjait, akiknek, mint

Pesterzsébet polgára, − az eredményes munkásságuk elismeréséül − a XX. ker. Polgármesteri Hivatal

"Pesterzsébet Díszpolgára"  címet adományozta.

Dobray István  1996
Bencze István  2003
Kökény Sándorné 2004
Gyulai István  2009

Dobray István 1996

Idézet a Pesterzsébeti KLG honlapjáról: Dobray István tanár "Pesterzsébet Díszpolgára "

 Dobray István
az egykori Kossuth-diák, Kossuth-tanár, a P.KOBAK tagja,
megannyi szakmai kitüntetése után a
"Pesterzsébet Díszpolgára"
címet is elnyerte 1996-ban.

A Városházán a tiszteletére rendezett ünnepségen vajon eszébe jutott-e, hogy 1939-ben egy akkori díszpolgár, Nagy Győry István ny. h. polgármester, fõjegyző esküvőjén ő játszotta orgonán az Ave Mariát a Szent Lajos templomban, mint "zeneszerző, karnagy és kántor"? (Pestszenterzsébeti Közlöny, I. évf. 22. sz.).

Az életművét Szabados Ákos akkori alpolgármester - azóta polgármester, országgyűlési képviselő és a P.KOBAK elnöke (2004) - méltatta, aki ugyan néhány évtizeddel később, de ugyanabban a Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett, mint ő, tehát diáktársa. A kitüntetés átvétele utáni meghatódottságát­ 79 évesen is­ szívesebben fejezte volna ki zongorajátékával. "A zene kifejezi, amit nem lehet elmondani, és amit nem lehet elhallgatni" /Viktor Hugo/. Bekeretezett oklevelét hova is tehette volna máshova, mint kedvenc zongorája tetejére?

A kiváló zenepedagógus gyerekkorától a muzsika rabja volt, a városi zeneiskolában tanult zongoraszakon. A gimnáziumban természetesen sokat lépett fel ünnepélyeken, játszott harmóniumon az 1929-ben elkészült Török Flóris utcai díszes épület kápolnájában, s orgonált a nagytemplomban a diákmiséken.

Családjától­ több generációtól­ örökölte a pedagógus hajlamot. Ezt a képességét­ már 11 éves korában­ felfedezte Madocsai tanár úr, "tanársegédjének" tekintette, s rábízta az énekkarban a szólamok tanítását.

Korán megmutatkozott zeneszerzői képessége is. A Klasszikusok darabjait más-más hangnemben szerette lejátszani: "sőt a transzponálás mellett transzformáltam is, ritmusban, stílusban, belopva néha az én harmóniámat is, így alakult ki egy improvizációs készségem, amelyet még ma is érzek"- vallja magáról. A Jogvédő Iroda majd száz, kórusnak, zeneiskolának írt művét tartja számon. Ezt a művészi kreativitását sajnos, gyerekkorában a zenetanára rosszul értelmezte­ a zeneszerzők iránti tiszteletlenséget látva benne­ indulatosan elmarasztalta érte. Ez kedvét szegte, s így 15-16 évesen abbahagyta a zenetanulást, persze a zongorázást nem. Családi körülményei is arra késztették, hogy az érettségi (1935) után a tanítóképzőbe menjen.

"Édesanyám meghalt, és akkor édesapám azt mondta, fiam szerezz inkább tanítói oklevelet, válaszd a biztosabbat, s ne törekedj a magas csúcsok, a művészet, az Akadémia felé!" Nagy ambícióval, kitartással mégis eljutott az akadémiai professzor címig!

Tisztelet jár érte!

Az első diplomáját a Szegedi Tanítóképző Főiskolán szerezte, így lett két évig kántortanító és templomi orgonista a Kossuth falvi templomban. Hat év kántori szolgálat után tanító a Lázár utcai elemi iskolában. Ott, ahol édesapja is és húga is tanított, ahol édesanyja óvónő volt, s ahol most unokája tanít magyar- ének- zene szakos tanárként.

 A Kossuth Lajos Gimnázium figyelemmel kísérte egykori tehetséges diákját, meg - meghívta iskolai ünnepélyekre. Egy ilyen szereplésről olvashatunk a Pesterzsébeti Múzeumi Füzetek 20. számában, amely közreadja a Kossuth Diákszövetség egyik előadásának teljes műsorát, melyet a gimnázium rajztermében tartottak 1938. április 10-én, vasárnap de. 11 órakor. "6. sz. Liszt: Offertorium, elõadja Szabadi Zsigmond zenetanár, zongorán kíséri: Dobray István egyházi karnagy"
Dobray István életútja a mai "kossuthosok" számára fontos üzenet lehet: nem elég a tehetség, s nem adatik meg ma sem mindenki számára a gyors siker; kell hozzá a nagyfokú hivatásszeretet, az éveken át tartó szívós munka, de fokról - fokra haladva megvalósulhat egy gyerekkori álom, csak "nem szabad feladni".

Kántortanítóként kezdte, lett állami tanító, általános iskolai tanár, de eljutott az akadémiai professzorságig, a grazi díszdoktori oklevélig!
Tanított, s minden, zenével kapcsolatos munkát elvállalt, hogy eltarthassa a közben kétgyermekessé lett családját" de mindezek mellett járt a Zeneakadémiára, az ének - zene tanárképző szakra. Nem úgy, mint ma sokak: "családi támogatottsággal".

" Reggeltől estig úton voltam. Három órát tartottam az iskolában, majd jött két "lyukas" óra, amelyek alatt rohantam át az Akadémiára, azután vissza az iskolába, majd ismét vissza az Akadémiára." Mesterei voltak az akkori legnagyobbak: Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, és másfél évig Kodály Zoltán; a tőle tanultak kihatottak sok évtizeden át munkásságára. Az így megszerzett diplomájával megnyíltak előtte már a gimnáziumok kapui, hívták oda, ahol épp szükség volt rá: a helyi leánygimnáziumba, régi iskolájába a KLG-be, a kispesti gimnáziumba.

Amikor több éven át a Bagi Ilona Leánygimnázium tanára volt, mellette már fővárosi ének - szakfelügyelő is lett, a peremkerületi "Éneklő Ifjúság" mozgalom lelke. Zenepedagógiai megszállottságára, kórusszervezői - vezetői tapasztalataira egyre magasabb szinten lett szükség:
1961-1970-ig a Művelődésügyi Minisztérium művészeti főosztályának lett főelőadója, csoportvezetője.
1970-1985-ig eljut a "csúcsokra", a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, majd egyetemi docense!

"Fokról - fokra tágult hatóköre az ifjúság zenei nevelésében a fiatalok százain, ezrein át az egyetemi diplomásokig. A zenei élet területén országos és hazánkon túlmutató feladatokat vállalt, oldott meg, melyekhez irányításokat személyesen Kodály Zoltántól kaphatott meg. Grazban és környékén, négy éven át magyar és osztrák gyermekeknek tanította a Kodály nevével fémjelzett ének - zenetanítás módszereit" (Csík Miklós).
Tankönyveket ír, több szintű tanterveket készít (az alsó és középfokú művészeti iskolák e vonatkozású tantervét ő alkotta meg), a zeneakadémiai tanárképzés ma is az õ koncepciója alapján folyik. Sok tudományos − művészeti, szakmai, módszertani művet publikál, előad hazai és nemzetközi kurzusokon.

Semmiféle pártnak nem volt, s ma sem tagja: "Még véletlenül se higgyék, hogy valamelyik erő emelt fel engem oda, ahova eljutottam. Engem annyira lekötött a művészet, hogy nem is tudtam volna semmilyen társadalmi pozíciót elvállalni"

"Családom volt forrása erőmnek, sikereimnek és annak az életútnak, amely a Kossuth-falvai kántortanítót segített eljuttatni az egyetemi katedráig. Ma is élő koszorúként vesz körül a család, és ünnepelt a 60. házassági évfordulónkon".
Ez a titka a sokrétű zenei tevékenységének; örömét lelte abban, hogy nemzedékekkel szerettette meg a zenét, a kórusban éneklést. 

"A zene láthatatlan szálakkal köt össze bennünket egymással" nyilatkozta Pam Brown. Megszámlálhatatlan azoknak a sora, akik ezt a kapcsolatot átérezhették, megélhették az iskola kórusain kívül is.

1946-ban ő alakította meg kerületünk első gyerekzenekarát, de már 1938 óta szervezett ifjúsági kórusokat, több mint 20 kórusnak volt karnagya, ezeknek nagy részét ő hozta létre.

1947-52-ig a kerületi Pedagógus Kórus alapítója, működtetője, majd budapesti szinten is karnagya a Pedagógusok Központi Kórusának, a Fővárosi Énekkarnak. "Örökös Karnagya" az ÉDOSZ Férfikarnak és a Budapesti Műszaki Egyetem kórusának.

1980-88-ig a kerületi Varga Jenő Szakközépiskola női kórusával ért el sikereket: arany fokozatot öt éven át és a kórus az "Év kórusa" lett.

Kórusainak szerzett jól énekelhető műveket: "Írtam valamennyi kórusnak, amelyikkel foglalkoztam, akkor és aszerint, hogy mire volt szükség". Örömmel tölthette el, hogy a kerületi zeneiskola 1992-ben önálló szerzői estjével kedveskedett neki − meghálálva ezt az alkotói tevékenységét is.

Elismerésekben, kitüntetésekben is sokszor részesült kerületünkben és országos szinten egyaránt:

• 1953: "XX. kerületért!" − jelvény és díszoklevél
• 1961: "Kiváló tanár" /Minisztertanácstól/
• 1965: Graz: Díszdoktori oklevél
• 1981-1991: SZOT "Művészeti és Kultúra-díj"
• 1982: Vasdiploma
• 1987: Tanítói aranydiploma
• 1997: Gyémántdiploma
• 1993: "Köztársasági Érdemrend Keresztje" a legmagasabb állami kitüntetése
• 1996: 62 évesen megérdemelten kapta kerületétől a "Pesterzsébet Díszpolgára" címet.
• 2000: A Zeneakadémián is átvehette az aranydiplomát!

A családjában is fontosnak tartotta vizsgálni a zenei élmények személyiségformáló, kedvező hatását. A kísérletet Krisztina unokáján végezte annak egy és öt éves kora közt −igen nagy sikerrel. Pálffi Krisztina ma a Lázár Vilmos Általános Iskola ének - zenetagozatának magyar - énekszakos tanárnője, a Pesterzsébeti Városi Vegyeskar karnagya.
Megható élmény látni a nagypapát unokája színvonalas műsorú, érzelmekre ható koncertjein! Sok tanítványa mellett unokája is ott áll a dobogón, a másik unokája a kórusban, hogy a zene katartikus élményével ajándékozza meg a szépre vágyakozókat! (Büszkék vagyunk arra, hogy a tehetséges tanárnő is gimnáziumunkban érettségizett − 1984-ben!)

*  *  *

Életének 89. évében a tanár úr elhunyt.

2006-ban Dobray Istvánt családja és barátai, a diákok és pályatársai búcsúztatták utolsó útján.

Bencze István 2003

Idézet a Pesterzsébeti KLG honlapjáról: Bencze István tanár "Pesterzsébet Díszpolgára "

Bencze István
az egykori Kossuth-diák, a
"Pesterzsébet Díszpolgára"
címet nyerte el 2003-ban.

Másodszor tüntetett ki önkormányzatunk egykori Kossuth-diákot 2003 novemberében ezzel a címmel. Ez a megtiszteltetés most Bencze István nyugalmazott ének - zenetanárt, az evangélikus egyház örökös tiszteletbeli felügyelőjét érte 80 éves korában.

1923-ban született Erzsébetfalván, gyermekkorában hét évet élt szüleivel Pesten, de 1933 óta pesterzsébeti lakos. Gimnáziumi tanulmányait 1933-1941-ig végezte a Pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnáziumban. Elsős gimnazista korától a híres Eördögh család zeneiskolájába járt, Eördöghné Papp Máriához. A zeneiskola hangversenyein sikeresen szerepelt, például 1939-ben az évzáró hangversenyen "Liszt II. Rapszódiájával aratott nagy sikert" − írta róla a Pestszenterzsébeti Közlöny VII. száma.

IV. osztályos gimnazista korától az iskolai ünnepélyeken zongorakísérőként és szóló zongora számokkal egyaránt szerepelt, az Új Munkásotthonban (a gimnázium mai épületével szemben állt) és az Ipartestület székházában a Kossuth Lajos utcában. A korabeli műsoros meghívókban − 1937-tõl − mindenütt olvasható a neve, akkor még Brenner Istvánként. Játszott Lisztet, Schubertet, Schumannt, Bartókot. Ezekről a gimnáziumi rendezvényekről, az ő zongorajátékáról dicsérő cikkek jelentek meg a helyi újságokban. (Erzsébeti Hírlap, Pestszenterzsébeti Közlöny)

Sokat köszönhet osztályfőnökének, dr. Bayer Istvánnak, aki ismerve zenei tehetségét és családi körülményeit, egyszer azzal lepte meg, hogy a Zeneakadémia hangversenyére szóló tiszteletjegyet neki juttatta − a matematikai dolgozatfüzetébe téve − a jeles osztályzata jutalmaként. Erre 80 évesen is meghatottan emlékezik vissza, hisz így vehetett ott részt − először − zongorahangversenyen.

Szép emlék egy VII -es osztálykirándulás is Rozsnyón és környékén, amikor osztályfőnökük megmutatta azt a rozsnyói premontrei gimnáziumot, ahol Ócsvár Rezső rajztanárunk (1937-ig) tanult, ahova a távoli Szomolnokról járt be. Ezen a kiránduláson − jutalomból − ott lehetett az akkor V-es Dalos László is "tiszteletbeli VII -esként". (Színházi Hírlapíró) A gimnáziumi éveiről szóló írásában ő emlékezik vissza arra, hogy Krasznahorka várának kápolnájában egy VII -es fiú leült az orgonához és el kezdte játszani a Himnuszt és az osztály meghatottan énekelte a nemrég magyarrá lett Felvidéken.

Ez a fiú Brenner István volt, aki 15 éves korától a pesterzsébeti evangélikus templom orgonistája is volt már.  1941-ben az érettségi után megkezdte felsőfokú zenei tanulmányait a Zeneakadémián, ahol az első négy évben magántanuló volt. Tisztviselőként dolgozott, majd 1946-ban felvették az Akadémia tanárképzőébe. 1948-ban megszerezte az okleveles zongoratanári diplomáját, majd két év múlva okleveles ének - és zenetanár lett, s ezzel megkezdődött sok évtizedes zenetanári pályája. 1957-ig az erzsébeti magán - zeneiskolában (Masopust Zeneiskolai Munkaközösség) tanított, kórusvezető volt több üzemben, szövetkezetben, a kerületben (Szikla Ruházati Szövetkezet, Harisnyagyár, Fodrász Szövetkezet) és más kerületekben. (Richter Gedeon, Kerámiagyár) A Postás Női Tornaszakosztály zongorakísérőjeként ismerte meg a később olimpikonként híressé vált Makray Katalint, Katicát.
1957-től a Lázár Vilmos Általános Iskola tanára. (Dobray István helyére került, akivel együtt végeztek a zenetanárképzőn.)

Mindennapi munkájához a lelki töltekezést vasárnapokon és ünnepnapokon a helyi evangélikus templomban szerzi, ahol 65 éve õ a kántor − az első tíz évben szerény tiszteletdíjért, 55 éve fizetség nélkül − hitéből fakadó "szolgálatból".

Hűséges a gimnáziumi osztálytársaihoz is, az érettségi találkozókról õ készíti az emlékezés megörökítő sorait. (2001-ben volt a 60 éves jubileumi találkozó.)

Felnevelő iskolája, a Kossuth Lajos Gimnázium és a KOBAK
tisztelettel gratulál díszpolgári címéhez!

Tisztelettel köszönti a Díszpolgári cím odaítélése, s e tartalmas életpályának
megismerése kapcsán, volt általános iskolás és gimnazista diákja

Rácz Mária (1954-1962, 1962-1966 IV. e)

Hetven éve egyazon orgonánál  -

Idézet a Déli Evangélikus Egyházközség honlapjáról

Kökény Sándorné 2004

 Idézet a Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola honlapjáról:

Kökény Sándorné Kalmár Veronika,

Varga Jenő Szakközépiskola rövid története:

• 1964. Közgazdasági Szakközépiskola megnyitása a XX. Erzsébet tér 4. sz. alatt Kökény Sándorné vezetésével.
• 1964. nov. Az intézmény átköltözik az egykori Erkel Kultúrotthonból átalakított épületbe a XX. Ady Endre u. 133. sz. alá.
• 1967. Az iskola átköltözik jelenlegi helyére a XX. Vörösmarty u. 30. sz. alá, ahol az akkor még a Bagi Ilona Gimnázium és Mechanikai Műszerész Szakközépiskola is működött.
• 1970. Kiköltözik az épületből a Bagi − a műhelyek kivételével − így az épületet már önállóan birtokoljuk.
• 1970. Kökény Sándorné a Művelődési Minisztériumba kerül dolgozni, az igazgatói feladatok ellátásával Dr. Bényi Árpádot bízzák meg. Ebben az évben alakul meg iskolánk énekkara, majd a következő tanévben a néptánc-csoport.
• 1971. A Nemzeti Színházban tartott ünnepség keretében az iskola felveszi Varga Jenõ nevét.

Részletek, Kökény Sándorné visszaemlékezéséből:

"Megvolt az alapja annak, hogy a közgazdasági szakközépiskolai ügyviteli képzés tartalmi kialakításába minket, gépíró-iskolai tanárokat vontak be, hiszen a pesterzsébeti gyorsíró- és gépíró-szakiskolában évtizedek óta folyt szakmai műhelymunka. Az iskola alapítója édesapám, Kalmár Endre aranyjelvényes gyorsíró, Az Írás című gyorsírási szaklap autográfiai szerkesztője volt (azaz õ készítette és írta nyomdakészre a gyorsírási gyakorlatokat), és a gépírásoktatást is fejlesztette: az akkor használatosnál sokkal módszeresebb gépírási gyakorlatokkal.

Gyerekkoromat végigkísérték a gyorsírás- és gépírásoktatást fejlesztő munkálatok, és ezt folytattuk az államosított, majd a kereskedelmi szaktanfolyammal összevont irodai szakiskolában is az Ady Endre u. 90. szám alatti épületben. Amikor ezeket az iskolákat a tandíjakból fenntartandó gépíró- és gyorsíróiskolává szervezték át, még fontosabbá vált, hogy jól működő, jó hírű iskola maradjunk, eredményesen dolgozzunk.
1957-ben az épület eredeti gazdája, az építőmunkások szakszervezete „visszakérte” helyiségeit: kilakoltatta az iskolát. A kerület nem tudott más helyet adni, mint átalakította az Erzsébet tér 4. szám alatti 90 négyzetméteres üzlethelyiséget. Még azt is nehéz volt elérnünk, hogy a gyorsíróteremnek használandó helyiségen ne két, hanem három ablak legyen. Ezek között a lehetetlen tárgyi körülmények között folytatódtak az oktatásfejlesztési munkák: elsőként alkalmaztuk a magnetofont az oktatásban, − ezt a megoldást többen átvették − a vetítést (ennek lényege végül csak a számítógépes oktatóprogramban valósult meg néhány éve), és mindezek ismeretében vonta be a minisztérium az iskola munkatársait az országos tantervfejlesztési munkákba. De elhelyezésünk miatt arra nem gondolhattunk, hogy a XX. kerületben is legyen közgazdasági szakközépiskola.

A közgazdasági technikumokkal foglalkozó minisztériumi szakemberek úgy gondolták, hogy a szakközépiskolává alakítás kényszerűségét összekapcsolják az ügyviteli képzés, a gyorsíró- és gépíróképzés fejlesztésével, ezért a hagyományosan közgazdasági technikumi (korábban felsőkereskedelmi iskolai) könyvelő-, tervező- és statisztikusképzés mellé ügyviteli tagozatokat is szerveztek.
Fejlesztés volt tehát a javából. Csak éppen a tárgyi feltételek hiányoztak hozzá. Nyilvánvaló volt, hogy épületet kell találni az új középiskolának. Átmenetileg rendbe hozták számunkra az Ady Endre u. 133. szám alatti egykori munkásotthon néhány helyiségét; ennek főleg az volt az előnye, hogy szemben volt a Kossuth Lajos Gimnázium új épületével, így használhattuk a tornatermüket, és közel volt azoknak a közismereti tanároknak, akik kezdetben óraadóként segítettek.
Az 1964/65. tanévben induló két első osztály nagyon nehéz körülmények között kezdett, − néhány hónapig a gépírásórák még az Erzsébet téren voltak A két első osztály tanulói csak akkor értesültek az iskolába való beiratkozás lehetőségérõl, amikor már lezárultak a középiskolai jelentkezések.

Mert hiába örült a minisztérium a XX. kerületi − és fővárosi egyetértéssel is megtámogatott − kezdeményezésnek, az iskolanyitási engedélyt 1964 elején olyan későn adta meg, hogy a beiskolázási időszakban még nem tudtuk az iskolát propagálni. Hogy az első hatvan tanuló mégis megszerette az iskolát és jól érettségizett, az elsősorban remek tanáraiknak köszönhető, akik fáradhatatlanul foglalkoztak velük, noha számukra is ismeretlen terep volt a közgazdasági szakközépiskola.

A kerületnek pedig nagy gondot jelentett, hogyan helyezze el új középiskoláját. Szabó Béla elment az egyetemre tanítani, utódja megörökölte a feladatot. Végül a szakközépiskolásítás feladatait összekapcsolva az a döntés született, hogy a műszerészeket képző szakközépiskolává váló Bagi Ilona Gimnázium számára a Kossuth Lajos utcai hajdani polgári leányiskolában alakítják ki a műhelytermeket, az õ épületüket pedig, a Vörösmarty utca 30. szám alatti hajdani fiúárvaházat kapja meg a Közgazdasági Szakközépiskola, Gépíró és Gyorsíró Iskola. A döntés alapján néhány évig albérlők voltunk a Vörösmarty utcában.

1970. március 1-jén kellett a Bagi Ilona Szakközépiskolának átköltöznie a Kossuth Lajos utcába, és ott érettségiztek utolsó gimnáziumi osztályai 1970 júniusában.

A közgazdasági szakközépiskola első évei az új szakmai - pedagógiai feladat és az átmeneti elhelyezés gondjai között teltek el. Arra törekedtünk, hogy a szakközépiskolások és a gépíróiskolások egyaránt érezzék: fontosnak tartjuk, hogy rendes emberek, jó szakemberek, fejlődni képes fiatalok legyenek.

A kezdeti időkben nagyon sokat teljesített a túlnyomórészt nagyon fiatal nevelőtestület; az első igazgatóhelyettesekre különösen sok hárult. Nem volt könnyű azoknak a kollégáknak a munkája sem, akik a Bagi Ilona Gimnáziumból kerültek át az ottani közismereti órák csökkenése miatt. De jó érzés számomra, hogy van, aki még most is tanít: Bodnár Károlyné. Az általános iskolából érkező Ambrusné Juhász Ilona és Pomázi Mária sokat segítettek abban, hogy tudjuk: mire építhetjük középiskolai tananyagunkat. Csak néhányukat említettem, de minden kedves kollégámra jó szívvel emlékezem.

Névadó ünnepélyre a tíz évnél fiatalabb szakközépiskola még nem gondolhatott. A KISZ-szervezet viszont már tarthatott névadót: több ötlet közül a tanulók Stollár Béla újságírót, a hajdani Református Gimnázium kiemelkedő tehetségű tanulóját, kiváló gyorsírót választották, nevét utca őrzi az V. kerületben. Emlékezetes volt ünnepélyünk a Csiliben, amelyen dr. Kondói Kiss József, a Református Gimnázium egykori igazgatója emlékezett tanítványára, az "all−round fiatalemberre", a tehetséges diákra.

A minisztérium továbbra is bevonta az iskolát a fejlesztési feladatokba. A fővárosi pedagógiai tanácskozáson beszámoltunk a szakközépiskolai közismereti és szakmai tantárgyak összehangolásáról. Óriási feladatnak éreztük az első érettségire való felkészítést. Megnyíltak a könyvelőket, tervezőket, statisztikusokat képző osztályok is, az iskolába jelentkezők három ágazat között választhattak.

A negyven évhez képest kevés az az alig hét év, amelyet a XX. ker. közgazdasági szakközépiskolával töltöttem. De egyrészt úgy érzem, hogy létrejöttéhez korábbi évtizedek munkája adott alapot − számomra ez az iskola hetvenhárom éves −, másrészt pedig azt gondolom, hogy a további éveket is megalapozták a kezdetiek, és ha számos változással is, még hosszú ideig működik majd eredményesen az iskola.
Minisztériumi munkám során sok iskolát megismertem az országban, néhánynak a létrejöttét is figyelemmel tudtam kísérni; tantervi és iskolaszerkezeti fejlesztésekkel is kellett dolgoznom. Igyekeztem felhasználni azt a tanulságot igazgatói múltamból, hogy fejleszteni csak megalapozottan, átgondoltan, hosszú távra érdemes, és úgy, hogy tanulóink és képességeik fejlődjenek elsősorban, minden egyéb csak azután következhet.

"Emlékeimből azokat írtam itt le, amelyek ma is élénken élnek bennem. Remélem, hogy hajdani közös iskolai munkánk minden nehézsége ellenére másoknak is kedves emlékük a közgazdasági szakközépiskola születése".

2004-ben megjelent Kökény Sándorné Kalmár Veronika

- Bagi Ilona Gimnázium emlékkönyve című kiadványa.

A kiadvány arról a középiskoláról szól, − amelyben Kökény Sándorné Kalmár Veronika

önmaga számára tette le az alapokat, - megemlékezve ezzel arról az iskoláról, amelyet
édesapjának testvére, Kalmár Ilona alapított, ahol diákéveit töltötte.
(Forrás: Pesterzsébeti Múzeum)

Gyulai István 2009

Idézet internetes oldalakról:

Gyulai István

A cikk kiemelésre került az internetről, Németh Vilmosné tanárnő válogatott képeiből

Gyulai István nevét viseli szeptembertől egy pesterzsébeti iskola

Gyulai István népszerű sportriporter, a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke, majd később tiszteletbeli elnöke 1943-ban Pesterzsébeten született. Az Attila utcai iskolába és a Kossuth gimnáziumba járt.

Rövid-távfutóként 28 magyar bajnoki címet szerzett, szerepelt az 1964-es tokiói olimpián, az Universiadén arany- és ezüstérmet is nyert.

A négy nyelven (angol, német, orosz, francia, olasz) beszélő sportember az egyetem elvégzése után tanított, majd a Magyar Televízióhoz került, ahol később a Telesport főszerkesztőjeként tevékenykedett 1991-ig, akkor a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára lett.

Megválasztották a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség főtitkárának is.

2006. március 12-én, súlyos betegségben hunyt el. Végakaratának megfelelően, a pesterzsébeti temetőben helyezték örök nyugalomra. A XX. kerület posztumus díszpolgára.

Forrás: Erzsébet újság cikke, melyet Németh Vilmosné tanárunk küldött szerkesztőségünkhöz.

Idézet a Sulinet internetes oldaláról

A hatvanhárom éves sportújságírót, a 28-szoros magyar bajnok rövidtávfutót, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkárát lakásán, Monte-Carlóban, álmában érte a halál.

Gyulai István halálhíre mélyen megrendítette a Magyar Olimpiai Bizottság valamennyi tagját, vezetőjét. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke úgy gondolja, pótolhatatlan veszteség érte a magyar sportot.  

István nem csak nagyszerű atléta volt, sportújságíróként is rendkívül sokat tett a magyar olimpiai mozgalomért, az IAAF főtitkáraként pedig minden addigit felülmúló segítséget tudott nyújtani hazánknak, többek között a nagy világversenyek Magyarországra hozatalával, a magyar sport népszerűsítésével.

Azok közé tartozott, akik az egész földkerekségen széleskörű megbecsültségnek örvendenek. Halálával nem csupán sporttársunkat, olimpikon társunkat veszítettük el, de a magyar sportdiplomácia legerősebb bástyáját is.

Gyulai Istvánt a Magyar Televízió, a Magyar Atlétikai Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság saját halottjának tekinti. 

Az első Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj 

Gyulai István, a neves sportriporter, sportvezető és egykori kiváló atléta öt évvel ezelőtt, 2006-ban hunyt el, 63 éves korában.

Gyermekei az ő emléke előtt tisztelegnek az idén bemutatkozó verseny megrendezésével, illetve az egykori Atlétika Budapest Nagydíj hagyományát folytatva, olimpiai, világ- és Európa-bajnok atléták részvételével szeretnék újraéleszteni a sporteseményt.

2011. július 30-án a Puskás Ferenc stadionban rendezik meg 

az első Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjat.

Az esemény mottója: „A legenda folytatódik”.

A verseny az IAAF 2006-ban elhunyt főtitkárának, a sokszoros bajnok és válogatott, főiskolai világbajnok, olimpikon atlétának; a kiváló sportriporternek állít emléket, egyben folytatni kívánja az egykori Budapest Nagydíjak nemzetközi sikerét.

A versenyt - a rendezők tervei szerint - minden évben megrendezik majd.

Forrás: Internet edzesonline.hu