Életutak

 

 

 

 

Csaba Mária 1968/A osztályban érettségizett.

 

Kökény Sándorné által megküldött kérdőívre adott válaszlevél -

"Életed olyan jelentős eredménye, alkotása, amit szívesen tudatsz" 

cím alatti üzenet Mária részéről a következő vot.

 

 

 

 

1969-ben férjhez mentem, s boldogan tudatom mindenkivel, hogy két szép egészséges gyermeket szültem, Marikát és Szilárdot. 

A gimnáziumi sportélet megedzette testemet és ennek köszönhetően férjemmel ketten felépítettük saját kezűleg a családi házunkat. 10 évi kemény munkával értünk célba.

 

Gyermekeim jól tanultak. Így Marikámnak sikerült az öröklött rajztehetségével bekerülni a Képzőművészeti Gimnáziumba, s ott ötvös szakon végeznie. Fiam apja ezermesteri tehetségét és vas szorgalmát örökölte. Szakmunkásképzőt végzett és a szerszámkészítő-műszergyártó tagozaton nyújtott kiemelkedő eredményét tovább kamatoztatja az érettségi megszerzésével, s majd a műszaki főiskolával folytatja. Leányom most próbálkozik az Iparművészeti Főiskola felvételijével. Nagyon remélem, hogy mindkettőjüknek sikeres pályája lesz.

 

Magamról még annyit, hogy házas évem második félévében befejeztem a röntgenasszisztens-képzőt 4-es eredménnyel. Természetesen a gyermeknevelési idő alatt nem folytattam a szakmámat mindaddig, míg gyermekeim középiskolába nem kerültek. Úgy érzem, erre vagyok a legbüszkébb, hogy ezt az időt – igaz, nagyon nehéz anyagi körülmények között – velük töltöttem. Mindazt a sok ismeretanyagot, kézügyességet fejlesztő játékokat, rajzolást, festést, rengeteg mesemondást, éneket – amit szüleimtől és kimondottan, amit a gimnáziumban Lengyel Irma és Markup Valéria tanárnőktől s osztályfőnöknőmtől dr. Bisztricsányi Edénétől és Józsa Ilona tornatanárnőmtől tanultam – sikerült átadnom nekik.

Mindez az egészségügy teljes embert és önfeláldozást igénylő munkahelyeivel nem tudtam volna megosztani. Most már, hogy gyermekeim elindultak a maguk útján, én is visszatértem az egészségügybe.

 

Megpróbálom most az elmaradt élményeket bepótolni, ahogy javulnak az anyagi körülményeim. Színház, mozi, utazás, társaság – barátságkeresés – ami nagyon hiányzik. Úgy érzem, szerény lényemnek ennyi is elég – boldog, elégedett ember.”

 

1990.