Emlékezés osztálytársainkra

«« Vissza ««

Emlékezés Varga Annára

Az osztály egyik eminens diákja. Szorgalmas tanuló, minden órára felkészül a tananyagból, ha felszólítják, felelete kifogástalan, ha a tanár az osztályhoz kérdést intéz, ő az egyik, aki azonnal jelentkezik. Nem tolakodóan, lehetőséget ad érvényesülni osztálytársainak is, de ha őt szólítják, mindig tudja a helyes választ. 

 
 

Mi, az osztálytársai Ancsának szólítottuk Őt.
Szerény, jó indulatú, segítőkész. Az osztályban mindig az első padban ült. Most, hogy az osztály fotóját nézem, látom, maga előtt tartja a kabala macit, pedig neki nem volt szüksége kabalára egy jó osztályzathoz, bár ki tudja, mit jelentett ez az ő számára. 1966 IV. e osztályban érettségizett. Tervezzük az öreg diákok következő találkozóját. Váratlanul kapjuk a szomorú hírt, hogy Anna már elbúcsúzott tőlünk, csendben, halkan, ahogyan ez mindig jellemző volt Rá. 

 

Nézem a ballagási fényképet, ahol búcsúztunk régi iskolánktól. 
Most Annától búcsúzunk.
 
Szeretettel emlékezünk Rá, kedves, szolid mosolyára. Fiatalon szólították Őt, Fentről, s ő vállalta, hogy feláll, és ismét elmondja a leckét, de most nem az osztályban, nem a diáktársai előtt, s nem a tanár felkérésére.  
Számot ad becsületes, szorgos életéről az Isten színe előtt. Büszkén, öntudatosan teszi ezt, ahogy az életbe elindult.
 
Varga Anna 1966 IV. e
Osztálytársai nevében elköszön Tőle
 
Harmatosi Irén, Zwick Magdolna, Rácz Mária
 
Nyugodjék békében!
 
 
"Midőn a roncsolt anyagon Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált, Hittel, reménnyel gazdagon Indult nem földi utakon.
Egy volt közös, szent vigaszunk: A LÉLEK ÉL, találkozunk!" 
(Arany János)
 
 

Emlékezés Rozgonyi Évára

 
 
A 2011-es osztálytalálkozón Rozgonyi Éva sajnos nem volt jelen. Pontos visszajelzést távolmaradására vonatkozóan nem kaptunk. A következő, 50. év utáni találkozón - Berecz Márta írása szerint - elhangzott, hogy
Rozgonyi Éva 2010-ben elhunyt.
.
2019 tavasza azt hiszem megrázta az osztály tagjait. Szinte riadtan nézünk szét. Visszatekintünk, mi is történt ezzel a szép szőke, szerény, csendes leánnyal az iskolaévek után? A tisztelet, az odafigyelés egymásra mindenkit megillet.
 
Azért van ez a honlap, melyet 2007-ben az egykori Gimnázium és Szakközépiskolai tanár, Király Csaba megnyitott, - minden volt bagis diák számára, hogy emlékeinket írásunkkal megörökítsük, s a mai világra oly jellemző, sajnálatos nemtörődömség ne legyen rajtunk is úrrá.  
Itt a helye néhány szeretetteljes emléknek, gondolatnak. 
 
Valla Éva: Mellettünk ült a padsorban - Vidó Ildi, Cecil, Szalontai Edit, és Molnár Évi és én: Általában velünk volt.
Egyszer voltunk náluk látogatóban családjánál.
Droppa Éva: Igen így volt, de később nem igazán volt elérhető számunkra, pedig többször is tettem kisérletet arra, hogy találkozzunk. Nem akarta és ezt meg is mondta. Sajnáltam, mert szerettem Cecilt.
(Cím: dokaistvanne@gmail.com)
 

 

(jobbról balra) Kéri Katalin, Harmatosi Irén, Nick Erzsébet, Kiss Edit - a fénykép tulajdonosa -,

Rozgonyi Éva, Bereczki Margit, Baranyai Rózsa, Galló Mária, Kovács Éva,Tokai Mária, 

Nyugodjék békében!

A szeretteink sosem halnak meg. Bennünk élnek tovább úgy, ahogy mindig is éltek. Mi óvjuk a fényüket.

Ha élénken élnek emlékeinkben, így is képesek nekünk utat mutatni, mint a rég kihunyt csillagok fénye,

amely ismeretlen vizeken is segíti a tengeren való tájékozódást. 
Matt Haig
 

 
*    *    * 
 
 

Emlékezés Kéri Katalinra

Kedves Bagis osztálytársaim! Szomorú szívvel közlöm veletek, hogy egyik osztálytársunk, Kéri Katalin eltávozott körünkből. Valla Éva küldte meg részemre Gregusné Harmatosi Irén 2019. március 16-i levelét: „Szomorú hírt kaptam tegnap.  Kéri Kati férje hívott fel azzal a szomorú hírrel, hogy Kati elhunyt. A temetése március 29-én 3/4 11-kor lesz, a pestszenterzsébeti Jézus Szíve templom urnatemetőjében. Bp., XX. Csoma u. 15., (Kossuth falva utcai templomként ismert.) Emlékezzünk Rá szeretettel.”
 

 

 

"Tudom, hogy nem jössz, de olyan jó várni, Hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.

Elvitted a derűt, a fényt, a meleget,

Egy sugarat hagytál csak, drága emlékedet!"

 

A 45 év után szervezett osztálytalálkozónkon láttam meg először Katalint, hosszú idő óta. Az akkori emlékképek ismét előttem vannak. Miután a kabátomat letettem, visszafordulva, egy halványlila kosztümös „leány” fordult felém. Vártam, hogy belülről megszólaljon egy hang, ki is Ő, miközben megkaptam a súgást is. Ő volt Kéri Kati, akit oly régóta aggódva kerestem, de az internet hozzá nem ált közel, ezért nem találkozhattam vele a közösségi oldalakon. Mikor felismertem, megöleltük egymást és én sírva fakadtam. Hosszú volt az időtáv, amíg nem találkoztunk, s nem tudtam Róla semmit. 

2011. október 14. volt. Azóta sem láttam Őt, s most végleges búcsút kell vennünk. Nem tudom elfelejteni azokat a Vele töltött önfeledt vidám hétköznapokat, - az iskolába menvén és a visszafelé úton megbeszélt iskolai élményeinket, - melyek diákéveink örök emlékei maradnak. Az iskolán kívül soha nem találkoztunk, mégis kimondatlan, mély baráti érzés alakult ki bennünk egymás iránt. Az elválás szomorú, de tudom, láthatatlan, csodás virágkoszorú kíséri Őt fel a mennybe. 

 

* * *

Valla Évától tudom, hogy ő Katalin napon beszélt vele. Katalin elmondta, hogy a szívműtéte sikerült, és most minden rendben van. Két fiát emlegette, egyiknél unoka született, határtalanul boldog volt tőle. Később decemberben is üdvözöltük egymást telefonon keresztül. – írja Évike. "Nagyon - nagyon sajnálom, tüneményes teremtés volt.

Megsirattam Őt, végtelenül sajnálom. Nyugodjon békében, most már az angyalok vigyáznak Rá."

 

Ispán Katalin írta levelében:
"Én sokszor gondoltam rá, a szüleit is ismertem, főleg ált. Iskolásként többször voltam náluk, és ő is többször volt nálam. Gyerekként elvittek a szülei hajókirándulásra, ami nekem sokat jelentett akkor." Nyugodj békében Kati, szeretettel gondolok Rád!
 
Egy emlékkép a 2011-es osztálytalálkozóról, ahol Katalin együtt volt társaival
 
 
 
A facebook oldalra kihelyezett búcsúztatónál iskolatársak és osztálytársak jegyezték be tiszteletteljes megemlékezésüket Társunkról, - nevükkel rózsaágat kötve Katalin emlékének.
 
Búcsúzás a temetőben - Gregusné Harmatosi Irén bejegyzése:
"Ma búcsúztunk Katitól a Pestszenterzsébeti Jézus szíve templom urnatemetőjében. Családtagjain kívül sokan voltak a szertartáson, köztük mi öten, osztálytársai (Harmatosi Irén, Galló Mária, Tímár Ilona, Répás Mária és Törőcsik Julianna). Kati szeretetre méltó, mindig mindenkihez kedves és segítőkész ember volt." 
 
Köszönjük, hogy osztálytársaink képviselték az osztály valamennyi tagját, - lerótták kegyeletüket, - egy élet bezárult. Akik nem voltak ott, és tudomásuk volt Katalin haláláról, azok gondolatban voltak jelen a szertartáson, s mondtak végső búcsút osztálytársuknak. Nyugodjék békében!
 
Nyugodjék békében!
 
Kéri Katalintól fájdalmas búcsút vettek családtagjai, ismerősei és egykori osztálytársai. A honlap szerkesztősége nevében tiszteletteljes részvétünket fejezzük ki a hozzátartozóknak.
Emlékét megőrizzük.
 
 

 

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.