Életutak

«« Vissza ««

Melega Kálmánné

Visszaemlékezés - a diplomától a nyugdíjig   (1966-1997)

 
 
2005 nyarán megtudtam a weblap ötletgazdájától, hogy a Bagi Ilona Gimnázium és Szakközépiskolára emlékezve honlapot szeretne készíteni. Nagyon megörültem, mert sok szép kedves emlék fűz az iskolához. Ebben a középiskolában tanítottam az egyetem befejezésétől a nyugdíjig.
Király Csaba személyesen felkeresett azzal a  kéréssel, hogy az iskolával kapcsolatos tablóim, fényképeim, egyéb dokumentumaim másolatával kezdhesse a honlap tartalmi részének feltöltését. Mivel volt kollégám elgondolását jónak ítéltem meg, igyekeztem minden segítséget megadni a nemes cél érdekében.
 
A Bagi nívós, színvonalas gimnázium volt Pesterzsébeten, mégpedig csak lányok részére. 1930-ban alapították azért, hogy a lányok is továbbtanulhassanak, akkor is, ha a külvárosban élnek. Szerettem ezt az iskolát, de ma már hiába keresnénk a többi iskola között, már nem létezik ezen a néven.
 
 
A Vendel utcai leánygimnáziumban érettségiztem. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika-fizika szakját 1966-ban fejeztem be.  
A pesterzsébeti Bagi Ilona Leánygimnáziumban kaptam tanári állást. Nagyon örültem ennek, mert mindig is az volt a vágyam, hogy tanár lehessek, és ez sikerült, éppen egy leánygimnáziumban.
 
A gimnáziumban az igazgatónő, dr. Halmi Gyuláné, Éva néni, és a tantestület tagjai is nagy szeretettel és segítőkészen fogadtak. Egységes, stabil tantestület volt az iskolában, amely akkor még a Vörösmarty utca 30-ban működött. A Bagi szigorú iskola volt, egységes követelményekkel, még egyenruha, köpeny, sapka és jelvény is kötelező volt, nyáron pedig pöttyös ruha volt az előírt öltözet, éppen úgy, mint a Vendel utcai leánygimnáziumban, ahol érettségiztem. A két leánygimnáziumnak az igazgatói testvérek voltak, valószínűleg azért hoztak hasonló intézkedéseket, mert azonos szellemben gondolkodtak. 
 
Sokáig a legfiatalabb pályakezdő voltam a tantestületben.
Ebben az időben kezdődött a szakközépiskolai osztályok szervezése és ezért az új tanárok elsősorban műszakiak voltak. A műszaki elméleti tanárok mérnökök voltak, a műszaki gyakorlati tanárokat pedig szakoktatóként kerültek felvételre.
       
Az első évben nem kaptam osztályfőnökséget, Éva néni, az igazgatónő azt mondta, hogy először a szakmával foglalkozzak, és csak utána jöhet az osztályfőnökség. A következő évben valóban kaptam egy gimnáziumi osztályt, a 2. c osztályt. Osztályfőnökük, Szántó Józsefné Cika néni – akit nagyon szerettek - váratlanul másik iskolába ment.
 
Az első év számomra nagyon nehéz volt, hiszen nem volt köztünk nagy korkülönbség, és a megfelelő kapcsolat kialakításához is időre volt szükség, különösen, ha a tapasztalatlanságomat is figyelembe vesszük.
Az osztályról egy csoportkép már korábban felkerült a honlap „Diákévek” oldalára. 1966-1970 évfolyam c
Nevezetes osztály volt ez a gimnáziumi osztály, mivel ez volt a Leánygimnázium utolsó osztálya, ahová csak lányok jártak.
Az utolsó évben, az érettségi előtt 1970-ben, a tavaszi szünetben költöztünk át a Kossuth Lajos utcai iskolába. A kis távolság miatt kiskocsival vitték át az eszközöket a tanulók, akik részt vettek a takarításban is. Mivel a negyedik c osztály terme a földszinten volt, azt a termet takarították, amit kijelöltek számukra. A munka néha a tanulók csínyjeitől nem volt mentes.
 
Nagyon sok tehetséges, szorgalmas, jó képességű tanuló járt ebbe az osztályba.
Csak néhányat említenék. Zsidi Paula, aki már középiskolás korában arra készült, hogy régész lesz, jelenleg az aquvinkumi múzeum igazgatója, Vona Rozália, aki gyógyszerész lett, Balázs Eleonóra, aki építész a műemlékvédelemnél, Miklós Jutka óvodavezetői munkát végez, és még sok nevet említhetnék.
Az osztálynévsorban láttam, hogy Ferenczy Katalin bejegyzést tett a honlap emlékkönyvébe, majd levelében diákkori emlékeiről írt.
1990-ben osztálytalálkozónk volt. Az összejövetelen két osztályfőnökkel ünnepelt együtt az osztály.
 
 
Ebben az évben volt a Gimnázium Baráti Körének megalakulása is.
 
Az iskolai kirándulások arra voltak alkalmasak, hogy a tanulók megismerjék az ország legszebb tájait. A kirándulások egyben lehetőséget adtak az osztályfőnöknek a tanulók jobb megismerésére, az osztályközösség kialakítására, és a tanár - diák viszony javítására. Ezeket a hasznos ismereteket nekem is sikerült megszereznem az évek során.
 
Az első végzős osztályom után már csak szakközépiskolai osztály indult. Megjelentek a fiúk is, a maguk hangoskodásukkal, és új problémáikkal.
Második osztályom az 1974-ben érettségiző c osztály már szakközépiskolai osztály volt, elektroműszerész szakmában, koedukált formában. Itt is voltak nagyon tehetséges tanulók, akik tanulmányi versenyt nyertek, sokan továbbtanultak.
Csak néhány nevet említenék: Schadi Gábor, Pesz János, Bögi Sándor, Pethő István, Krisztián Ilona, Györe István, Gláser Klári.
 
 
Itt említeném meg, hogy  Krisztián Ilona - egy másik internetes oldalon - írt nekem levelet, kedves szavakkal emlékezve az iskolai évekre.
 
Ez az osztály különösen közel került hozzám. Őket már elsőtől kezdve vezettem, egészen az érettségiig.  
 
Abban az időben már volt pedagógiai és szakmai tapasztalatom, és – fiatal pedagógus lévén - még nagy volt az ambícióm, nem fáradtam el a munkában, amit a szaktanári feladatok mellett egy osztályfőnök plusz felelősségként vállal.   
 
A szalagavató egyik, itt bemutatott fotóján a fiúk közül láthatók néhányan. 
 
Érettségi után az osztályból, diákjaim közül három pár kötött házasságot, sajnálatos, hogy egyik sem volt sikeres, mindegyik házasság válással végződött.
 
 
Az iskolatípus változása igazgatóváltást is jelentett. Éva néni nyugdíjazását kérte 1968-ben. Ekkor az iskola igazgatói feladatainak ellátására Kása Istvánné kapott kinevezést, majd 1971-ben Deli László igazgató került az iskolavezetés élére. 
1970-ben az érettségi tablókon már a Bagi Ilona Gimnázium és Szakközépiskola név jelenik meg.
1971-ben az iskola neve: Bagi Ilona Finommechanikai és Műszaki Szakközépiskola. 
1974-ben Deli László igazgató felkért, hogy lássam el az igazgatóhelyettesi munkakör feladatait. Rövid gondolkodás után - az egészségi állapotomra való tekintettel - elvállaltam ezt a munkát, bár jobban szerettem tanítani, mint adminisztrálni.
 

 

Ebben az évben jött iskolánkba egy új műhelyfőnök, Melega Kálmán személyében, aki egyedül nevelte szőke, kék szemű, gyönyörű kétéves kisfiát. 1975-ben összeházasodtunk, majd nemsokára közös gyermekünk is született, így teljessé vált családunk. 

Az esküvő után a főváros, - az iskola felügyeleti szerve – összeférhetetlenségre hivatkozva nem engedélyezte, hogy a továbbiakban vezetőként dolgozzunk együtt az iskolában. Ezért férjem áthelyezésre került a kőbányai Híradástechnikai Szakközépiskolába.
 
Azóta férjem munkakörében - és azon kívül is - elmélyedt a számítástechnika világában. Jelenleg nyugdíjas, informatikával foglalkozik és a Kőbányai Önkormányzat munkájában is részt vesz.
 
  
1976-tól az iskola igazgatója - 14 éven keresztül - Kiss József volt.
A kisebbik fiam születése után visszamentem dolgozni, és kértem a tanári beosztást annak reményében, hogy így több időt fogok  együtt tölteni a családdal, gyermekeimmel. Ezt a kérést igazgatóm méltányolta, munkahelyemen ismét szaktanári feladataimat tudtam előtérbe helyezni. Ez idő alatt két osztály esetében osztályfőnöki megbízatást kaptam.
 
1984-ben elektronikai műszerész szakmában indult egy osztály, melynek osztályfőnöki teendőit elvállaltam.
 

 

A 28 tanuló között négy lány volt, szorgalmuknál fogva többnyire ők intézték az osztály ügyeit. 

A fiúkat a kor változásai megérintették, hatására nagyon felszabadultnak érezték magukat, de azért a negyedik év végére kissé megkomolyodtak, az érettségi vizsgára felkészültek, és sikeresen leérettségiztek.
 
Osztályfőnöki feladataimban segítő társam volt az első két évben Király Csaba gyakorlati oktató, mint osztályfőnök helyettes. 1986 tavaszán azonban hirtelen Ausztriába távozott, de ha tehette, meglátogatott bennünket az iskolában.
 
Igazolódott a jó munka- és érzelmi kapcsolat, hiszen külön öröm volt az osztály számára is, hogy a ballagási ünnepségre is eljött, s velünk volt a ballagási menetben is. 
  
A ballagásról készült felvételek a honlap következő oldalán láthatók : 1988 IV. a
  
 
1990-től ismét Kucsák Béla kapott megbízatást az iskolaigazgatói posztra. 
1992-től intézményünk a Pestszenterzsébeti Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium nevet viselte.
Így az én osztályom tablóján is ez olvasható.
 
 
1992 IV. a osztályban érettségizett 29 fiúnak is négy évig otthona volt ez az iskola, s egy kicsit talán én is igyekeztem ezt az érzést erősíteni bennük tudat alatt is.
De hát fiúk voltak… s nekem  otthon is volt már két fiam. Így találkozott egymással az iskola, mint munkahely és az otthon hangulata, - az osztályfőnök és a családanya felelősségteljes munkája. 
 
Örömmel és meghatottan olvastam Fazekas Ferenc kedves szavait, mellyel megemlékezett tanárairól.
Levelét, amelyet a szerkesztősége bemutatott e honlapon.  Fezekas Ferenc

Az osztályról két képet már korábban beküldtem a honlap számára, melyek a Diákévek menüpont oldalára kerültek  fel.   Csoportkép
 
  
Igazgatóhelyettesi munkakörbe - gyermeknevelés időszakára történt távozásomkor - utódomként Kovács Mihályné Rózsika került. Mikor ő nyugdíjba ment, én ismét elvállaltam a vezetőhelyettesi feladatokat. Az iskola közismereti tárgyaihoz kapcsolódó területén végeztem az iskolavezetés feladatait, s azon tárgyakat tanító pedagógustársaim munkáinak összehangolását, ellenőrzését, - igazgatóhelyettesi munkakörben.
 
A 90-es évek egyik érettségiző osztályának tablóképén látható az akkori tantestület egy része, - „A” osztály lévén főként a közismereti tárgyak tanárkollégáimnak arcképe.
 
 
A Gyulai Ferenc idézet sorai ma már mindnyájunk részére aktuális mondat lehet.
 
Az utolsó egy-két év sok gonddal, nehézséggel telt. Megtudtuk, hogy az iskolánkat összevonják az Eötvös Lóránd Szakközépiskolával, és az iskolának el kell költöznie. Az összevonás után nem csak el kellett költöznie, - vagyis a régi helye megszűnt, - de még a neve is beolvadt az Eötvös Loránd Szakközépiskolába, mint jogutód intézménybe.
 
Ezután a tantestületben mindenki azzal foglalkozott, hogy mit tegyen, maradjon az összevont iskolában, vagy keressen másik állást. Nekem személy szerint megoldásnak mutatkozott, hogy az évben töltöttem be a nyugdíjkorhatárt, így elmehettem nyugdíjba. Azóta gyermekeink felnőttek, megházasodtak, sorban jönnek az unokák. Most várjuk a negyediket.
A nagyobbik fiúnk informatikus, a kisebbik közgazdász.

 

 
Sajnáltam otthagyni az iskolát, hiszen ott töltöttem életem nagy részét, ahol kiváló pedagógusokat ismerhettem meg, akik nem csak tanítottak, hanem neveltek is. Jó szívvel emlékezem rájuk. Józsa Ili testnevelő tanárra, dr. Gockler Piroska kémia-biológia tanárnőre, Tóth Olgi biológia tanárra, Makay Magdi néni magyar tanárra, Kovács Rózsika matematika-fizika tanárra, és még sokan másokra. Befejezésül idéznék kedvenc versemből néhány sort:
 
Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk
 
Mondom néktek, mi mindig búcsúzunk
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,

Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük, róla nem tudunk,
és mégis mondom néktek,
Valamitől mindig búcsúzunk.
 
Melega Kálmánné sz. Bibor Katalin
matematika -fizika szakos tanár

2011. július

 

Szerkesztői kiegészítés!

Az iwiw internetes közösségi oldalon a tanárnő két osztályából kapott bejegyzést, az iskolaévekre emlékezvén:
 
“Kati néni 1984-1988 között volt az osztályfőnököm a Bagi Ilona Szakközépiskolában. Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy újra megköszönhetem a munkáját, gondoskodását, szigorát, ami bizony ránk fért, mindig szeretettel és tisztelettel gondolok rá!

“Amíg a középiskolában osztályfőnököm volt,nagyon tartottam tőle, mert igen kemény, szigorú tanár volt, de azóta - közel 35 éve - nagyon jó fejnek tartom. Kortalan, örökifjú, vidám és mindenre emlékszik, amit 4 év alatt elkövettünk gondoskodó kezei között. Csak mély hálával és őszinte szeretettel tudok gondolni rá.
KÖSZÖNET MINDENÉRT!!!!!

  

Két fotó bemutatása

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.