Beköszönő 2015

«« Vissza ««

Szép versek

 

 

  

Cserepi Erzsébet küldeménye

- 1968 IV. e

 

 

 

 

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

 

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

 

 

A vers az interneten bemutatásra került 2015. február 17.

Köszönjük!

Ez a vers kapcsolódik  Droppáné Éva által küldött, az előző sorban bemutatott vershez.

Mindig van valami szép az életünkben, azt kell meglátni és annak örülni éppen akkor, amikor ott van.

 

 

 

Ernest Hemingway 1899. július 21-én született.

Amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.

 

Hemingway amerikai irodalmi karrierje egy novellasorozat, "A mi időnkben" (In Our Time, 1925) publikálásával kezdődött.

Az 1950-ben írt „A folyón át a fák közé” (Across the River and Into the Trees) című regényét kedvezőtlen kritika fogadta.

Franciaországi baráti köre inspiráló hatással volt első regénye, A nap is felkel (The Sun Also Rises, 1926) megírásához. A regényt Angliában adták ki először Fiesta címen. Ez a félig-meddig önéletrajzi könyve a Párizsban és Spanyolországban élő amerikaiakról szól. 

Hemingway apja, Clarence, aki anyagi és egészségügyi problémákkal küszködött, egy polgárháború-korabeli pisztollyal agyonlőtte magát. Hemingwayt apja öngyilkossága mélyen megrázta. Az esemény később bekerült az Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls) című regényébe.

Az 1950-ben írt „A folyón át a fák közé” (Across the River and Into the Trees) című regényét kedvezőtlen kritika fogadta.

1953-ban Pulitzer-díjat kapott Az öreg halász és a tenger című kisregényéért. Egy évvel később megkapta az irodalmi Nobel-díjat,

amit személyesen nem tudott átvenni, mert 1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött.

1961. július 2-án főbe lőtte magát.

Szerinte emlékezőtehetsége romlását az elektrosokkos kezelésnek köszönhette; erre többször hivatkozott, mint életkedve elvesztésének nyomós okára.

 

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.