Beköszönő 2015

«« Vissza ««

Szép versek 

 

 

Droppáné Molnár Éva 

- 1966 IV. e

 

 

 

 

 

Vers a reményről...

 

Ha bánatos vagy, sírni kezd az ég

langy esőcseppek hullanak a földre,

hallgatod szíved magányos ütemét,

s azt hiszed, minden elveszett örökre:

Ne add fel, ne add fel a reményt!

 

Hogy tudnék erőt adni és hitet,

hogy tudnál magadban bízni még?

Érezned kell, hogy fogom kezed,

és elhiszed, hogy nincs itt a vég:

Ne add fel, ne add fel a reményt!

 

Most zord szelek cibálják ablakod,

de tél után a tavasz közelít,

lábad elé szórja virágait,

és rád nevet majd kékjével az ég:

Ne add fel, ne add fel a reményt!

 

Egy életed van, egy - mely csak tied

a sötétséget felváltja a fény

dicsértem százszor, ezerszer neked

mert az Élet a legszebb költemény:

Ne add fel, soha ne add fel a reményt!

 

(Ametist)

 
 
 A vers - Évike levele alapján -
2015. február 14-én került felhelyezésre

"Találtam ezt a szép verset, nekem tetszik. Kitennéd a Bagi oldalára?"

Köszönjük!
 

 *    *    *

  

 

„A támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, az a remény.”

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.