Szabadidő - Osztálykirándulások

«« Vissza ««

Régi emlékek

1983 IV. c osztály kirándulása

 
A diákok egybehangzó véleménye szerint a diákévek fénypontja az évenként sorra kerülő ISKOLAI KIRÁNDULÁSOK.
A Bagiban elsőben 3x1 napig, majd később 1x3 napig tartott ez a közkedvelt időszak. Természetesen az 1x3 napos kirándulások vitték el a pálmát, hiszen ott a nappalok között volt 2 éjszaka is. Remek alkalom a jó buliknak, a jó bemondásoknak, a harsogó nevetéseknek. Osztályfőnök legyen a talpán, aki ilyenkor is megfelelő kulturált keretek között tudja tartani diákjait. A problémát sokszor súlyosbította, hogy az utazás-szervezők – akiknél a szállást rendeltük – előszeretettel rendezték úgy, hogy „véletlenül” mellénk egy lányosztálynak biztosítottak éjjeli szállást.
 
Hosszú tanári pályám során egyszer volt egy olyan szálláshely is, ahonnan az ominózus éjjel után, másnap reggel az egész osztály, (velem együtt) lapos kuszában„ távozott, észrevétlenül a kemping portája előtt….
 
Az 1983-ban érettségizett osztályommal is bejártuk hazánk néhány vidékét. Talán másodikosok voltak, amikor Pécs és környéke volt az úti cél. Szállást a Tettyén lévő kempingben kaptunk. A nappali órákban megtekintettük a nevezetességeket. Sokat mentünk, jól kifáradtak a fiaink (látszólag). Gondoltam, nyugodt éjszakánk lesz!!
9-10 felé megtörtént az első létszámellenőrzés. Kettővel kevesebb, állapítottuk meg Skapér Évivel, az osztályfőnök-helyettessel. Ó, biztos elszámoltuk, hisz annyit nyüzsögtek, mint egy hangyaboly. Félóra múlva újabb számlálás, megint csak kettővel kevesebb. Ekkor már aggódtam: hova tűntek? Én felelek értük!! Lelki szemeimmel már a pécsi kocsmákban láttam a két tanulót.
A többiek látták, hogy nagy a baj, mindenki látszólag nagy keresésbe kezdett a kemping területén. Közben kiderült a két hiányzó neve: Goda Gábor és Ébner Attila. 10 perc múlva újra számlálás, - hátha megjöttek!!! A vérnyomásom az egekben! Mit teszek, ha nem jelennek meg? Osztályfőnök-helyettesem - fiatal lévén - jobban érezte a diákcsín oldalát, végül a sötétben kiültünk a szállás elé és vártunk és vártunk…
Éjfél felé a sötétben két imbolygó, homályos alakot láttunk közeledni felénk. Jaj, csak ők lennének!!! Tényleg a keresett fiúk voltak. Ezek után emelt hangon jött a kérdés: hol voltatok?? /s ki engedett el?/ Goda szólalt meg: Ne tessék izgulni, mi csak egy kis bagolyhuhogást mentünk hallgatni!! Még a lélegzetem is elakadt erre a frappáns válaszra, ahogy kivágta magát!   Mérgemben csak annyit mondtam: majd holnap számolunk…..
 
Hát számoltunk is!! Évinek remek ötlete támadt: leckéztessük meg őket úgy, hogy iskola szerte ne keltsük rosszhírét az osztályunknak! Reggel közöltük - választhattok a büntetést illetően: 1 igazgatói intő, vagy intő nélkül a harmadik napon követtek minket egész nap, még a szabadfoglalkozás alatt is, sőt, a csomagjainkat is ti fogjátok vinni!!!
Természetesen boldogan vállalták a második variációt.
Még soha ilyen hűséges testőreink nem voltak az életben, pedig jól megjárattuk őket.
Igen, a „bagolyhuhogásnak” ez volt az ára.
Erre a kalandra emlékeztünk nagy vidáman a 30 éves érettségi találkozón is!
 
 

            

     

 

A történet az osztályfőnök, Dr. Gockler Lajosné

hiteles írása alapján került felhelyezésre
 2014. január 16-án
 
 
 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.