Emlékezés osztálytársainkra

«« Vissza ««

1959 IV. c

2009 márciusában írt levelet szerkesztőségünknek Burger Éva, Farnadi Emese haláláról

A szomorú történet külön oldalon került bemutatásra: 

*    *    *

 

 
Az osztály volt diákjai osztálytalálkozót tartottak 2009 júniusában, - az 50 éves érettségi találkozót.

Az összejövetelről szerkesztőségünket is tájékoztatták, melyről Burger Éva – Pelsőczi Éva készített  beszámolót.  
Ő írta le a következő sorokat:
 
 
„Szomorúan állapítottuk meg, hogy néhányan már eltávoztak közülünk:
 
Barabás Lujza, Földvári Margit, Szabó Stefánia, Zelenyánszky Éva
 
 
 
 
 Fotók az érettségi tablóról, ... elmúltak az évek!
 
Az alábbi idézettel búcsúzik volt diáktársaitól Burger Éva
 
"Nem múlnak el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek"
 
Juhász Gyula 
 
Szeretettel emlékezünk meg Róluk,
kik iskolatársaink voltak az ötvenes évekből! 
 
  
 
Mit lelkem eddig félve sejtett,
Előttem áll a nagy titok,
Hogy csak az halt meg, ami nem lett,
S az él örökké, ami volt.
 Vajda János
 
*    *    * 
 

2016. február 19-i vendégkönyvi bejegyzésből értesült szerkesztőségünk arról, hogy az osztálytársak közül

Eölyüs Éva is elment körünkből. 2012. március 10-én elhunyt.

Kedves leánya, Krisztina értesített minket e szomorú hírről.

 

Nyugodjék békében!

 

  

 

Burger Éva levelei alapján jónéhány anyag került felhelyezésre a honlap oldalain. Az 50. érettségi találkozó fotóin láthattuk Krisztina édesanyjának fényképét. Kedves, mosolygós arc, szimpatikus ember lehetett. Szerkesztőségünk továbbította Krisztina értesítését Burger Évának, aki a következőket küldte válaszlevelében: 

"Nem tudtam Eölyüs Éva haláláról eddig. Ezúton fejezem ki lányának őszinte részvétemet. Pelsőczi Éva"

Kedves Krisztina! Szerkesztőségünk ugyancsak e honlap oldalán fejezi ki együttérzését édesanyja elvesztése miatt. Jól gondolja, hogy erre a sebre gyógyír lehet, ha itt az osztálytársakkal kapcsolatos írásokat, fotókat nézegetve, újra maga mellett érzi édesanyját.  

 

*    *    *

 

Még odakinn tél volt, zúgott a szél.

A tavaszt vártuk már, a napsugár melegét.

De ránk tört a bánat, a kínzó fájdalom.

Nem szól már szívenben dalom.

Elment.

Itt maradt velem a bánatom.

 

*    *    * 

Éva leánya az alábbi gyönyörű gondolatot küldte felhelyezésre:

 

"Amikor Isten látta, 
hogy az út túl hosszú, 
a domb túl meredek,
a lélegzés túl nehéz lett, 
átölelt és mondta: gyere haza."

 

"Most, március 10-én lesz 4 éve, hogy meghalt édesanyám, de nem telt el még nap, hogy ne gondolnék Rá."

- írja Krisztina levelében.

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.