Gyakorlati oktatás - politechnika műhely

«« Vissza ««

1961-1965 f osztály

Máris Erzsébet visszaemlékezése

 

Ahogy kiléptünk az iskola hátsó udvari kijáratánál az udvarra, jobb irányban volt az az épület, ahol a  műhely és a politechnikai oktatás volt. A belső tér két részre volt osztva, első felében a műszerészek, másik felében a varrónők eszközei voltak, és itt volt a gyakorlati oktatás is.

Mi még 5+1 -es oktatási rendszerben jártunk iskolába, azaz szombaton is volt tanítás.
Délelőtt volt a gyakorlat és délután az elméleti órák, ezek már fönt a manzárd tanteremben.
A műszerész  oktató teremben a fal mellet körben vasasztalok álltak, és ezeken volt felszerelve jó néhány satu. Itt tanultuk a vassal bánás technikáját, fűrészeltünk, reszeltünk, menetet vágtunk, metszettünk, megtanultuk a dörzsárral váló bánást, daraboltuk a lemezt, furatokat készítettünk. Megtanultuk a tolómérő és a mikrométer használatát, és a műszaki rajz készítését, illetve olvasását, értelmezést, méretezést, és azokat a szempontokat, amelyeket a kivitelezésnél figyelembe kellett venni.

 

Nagyon szerettem a foglalkozásokon részt venni, és mivel az édesapám is ezermester volt, és engem mindig bevont a munkába, nekem nem volt idegen a fémekkel való bánás. Emlékszem volt egy olyan feladat, hogy egy téglahasáb vasból kalapácsot kellett készítenünk, természetesen reszeléssel. Ez eltartott egy darabig, és nem is volt tökéletesen sík, de elkészült életem első és egyben utolsó kalapácsfeje.
A műhely gépi berendezése  egy állványos fúrógépből,  (amelynek laza volt a tokmánya), egy kis fémgyaluból, (amely úgy csihogott, mint a egy gőzmozdony), és egy apró kis esztergapadból, és egy lemezvágó ollóból állt.

 
Emlékszem a tanárokra is. 

  • Első oktatónk  Oroszvári tanár úr volt, aki nagy lelkesedéssel verte fejünkbe az esztergapad részeit és tartozékait, meg a fém szeretetét.
  • A második oktatónk Moravek Ernő tanár úr volt, egy kicsit félszeg, halk szavú tanár, aki nehezen boldogult a csicsergő reszelő/fűrészelő társasággal.
  • A műszaki rajzot dr. Murányi Pál tanár úr tanította, aki mérnöki precizitással követelte meg a rajzkészítést, és annak a kivitelezésben megvalósított munkadarabját.

A szakmunkásvizsgára síkba illesztett munkadarabokat kellett készíteni, ezek fémidomok voltak, aminek minden oldalához illeszkedni kellett minden oldalának. Jó ideig dolgoztunk rajta, gyalultunk, reszeltünk, és szép fényesre dörzsáraztuk, smirgliztük.
Ezt azután egy szakmai zsűri minősítette, és megkaptuk a szakmunkás bizonyítványt, az érettségi bizonyítvánnyal egyidőben.
Hálás szívvel gondolok a tanár urakra, mert életemben, a mindennapokban bizony sokszor használtam a tőlük tanult műszaki látásmódot.

 

Szabó Ildikó fotója a fentiekhez kapcsolódóan 

 

 

Politechnika foglalkozás után

Alsó sor: Szabó Ildikó, Máris Erzsébet, Márk Ilona

Második sor: Piri Éva, Nagy Nelli

Harmadik sor: Dakó Mária, Darvas Anna, Majnik Irén

Negyedik sor: Hörömpöli Erzsébet, Kern Ilona, Németh Erzsébet

 

 

Az oldal összeállításra került: 2011. február 13-án

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.