Visszaemlékezvén a régi időkre...

«« Vissza ««

Gyakorlati oktatás

Kertészeti Gyakorlatok

A fizikai munka megízlelése

 

1965 IV. d osztályban érettségizett diákok - Wlassics Ágnes visszaemlékezése

 

1961. október, politechnikai gyakorlat! 

Egy szép őszi hangulatú csütörtöki reggel 8 órakor gyülekeztünk a 66-os busz erzsébeti végállomásán. A busz indulására már mind együtt voltunk, felszálltunk, megtörve a buszon utazók csendjét. Irány a soroksári tangazdaság - a busz végállomása - mindannyiunk nagy-nagy várakozással és korunkra jellemzően igen nagy zsivajjal vártuk a "szabadnapot".

Azt az iskolai munkanapot, ami nem az iskola padjai közt zajlik.

Mindenki kezében egy sportszatyor vagy egy tornazsák, vagy talán egy kis kosár, benne az aznapi tízórai és a  váltóruha. Itt kell megjegyeznem: a tízórai két szelet vajas kenyér, közte gyönyörű zöldpaprika, vagy épp zsömle, benne párizsi, ill. egy kétdecis kakaós üveg és otthon sütött pogácsa. Korunkból adódóan bizony volt, aki már a buszon elkezdett enni vagy legalább egy-egy falatot letört a kenyérből és a szájába tömte,  majd visszacsomagolva ügyelt, hogy váltóruhája ne legyen vajas, zsíros. A váltóruha egy halásznadrágból vagy bolyhos használt tréning alsóból és egy zártabb blúzból ill. kinőtt köpenyből állt.

(Az alábbi fotón láthatók: balról jobbra: Geyerhoz Mária, Gabler Évi, Krecsmár Mária, Láng Erzsi, Fekete Zsuzsi)

 

 

Jó 30 perc múlva megérkeztünk a tangazdaság elé, ott már szinte csak mi voltunk a buszon. Összeszedtük magunkat, irány az üveges ajtó! Bent az előcsarnokban már várt ránk Matild néni, aki a négy év alatt végig a felügyeletet látta el felettünk. Nagyon kedvesen köszöntött bennünket, majd megmutatta, ezentúl hol kell, átöltözzünk, hol van a lehetőség enni, tisztálkodni, majd ennek végeztével sorakoztunk és utána irány ki a számunkra hatalmas földekre.

 

Ahogy elhaladtunk, mosolygós hölgyek és urak néztek ránk, és vidáman biztattak: "jó munkát lányok," vagy "majd délután is ilyen jó kedvűek legyetek!!!" Mi meg csak mentünk, csak mentünk szebbnél szebb zöldséges ágyások mellett!

 

 

A paprika, paradicsom látványából adódóan még minden rendben volt, de jöttek a földből csak a leveleket, esetleg gömbölyű valamiket látott növények, kérdezgettük: ez minek a levele vagy ez biztos a karalábé, ez meg itt a fejeskáposzta. Na és a krumpli? - kérdezte Matild néni. Hol látjátok?

Mint már írtam az osztály fele vidéki volt: Gabler Évi, Geyerhoz Mari, Heszlein Ági, Kiss Erzsi, Hoffer Évi stb. Ők kórusban kiabálták: ez a burgonya!!  Szóval haladtunk előre sok-sok métert megtéve, egy látóhatár messzeségű ültetvényhez. Itt voltak kirakva nagy, nem tudom hány kilós kosarak. Nem igazán kosarat kell elképzelni, hanem olyan mély, - mint régen a szenet szállító munkás, amit a hátán vitt be az udvarba, - óriás fonott kosarak, vagy 10-15 db.

Jaj, akkor már egy kicsit kezdtünk félni, hogy e kosarak biztos ránk várnak! Így is lett. Matild néni elmondta, hogy itt a paprikaföldön paprikát szedünk, de úgy hogy ő megmutatja, melyiket kell leszedni, illetve, hogyan kell lecsavarni vagy letörni a szárról, de úgy ám hogy a paprika tövét ki ne húzzuk és a paprikát össze ne nyomjuk. Beosztott bennünket a sorok közé párban, egyikünk jobbról, másikunk balról kellett, hogy szedje a termést. Mi nagy lendülettel, - mint a kis fenevadak - nekiveselkedtünk!

 

Ment a  paprikaszedés úgy fél órán keresztül nagy-nagy buzgalommal. Aztán elkezdtük egymást nézegetni, hogy a kosarak hogy telnek, de e nézegetésben már az is benne volt, hogy a derekunk, a lábunk a guggolástól fájt, sajgott, zsibbadt. Ekkor Aknai Kati elkiáltotta magát: emlékeztek?  Piroska néni az elméleti órán azt mondta: a földhöz közeli növények betakarítását mindenképp hajolva végezzétek, kevésbé fáradtok el és mint nőnek is, így lesz a jobb majd, ha gyereket vártok. Erre felálltunk a guggolásból és hajolgattunk, bizony már nagyon várva a tízórai szünetet.

Ettünk, már nem olyan hangosan beszélgettünk, majd visszamentünk a sorunkba és déli egy óráig befejeztük a munkát. Bizony elfáradtunk. Az átöltözés, a buszra várás  már nagyon váratott magára.

Szép csendesen felszálltunk, egymás vállára hajtottuk a fejünket. Így bizony, mint fiatal, 14 éves lányok a tényleges mezőgazdasági munkába belekóstoltunk, elbágyadtunk, hagytuk magunkat a busszal  egy kicsit elandalítani.

 

Ez volt első találkozásunk a természettel, a munkával és az egymás összetartozásának megismerésével, mely aztán csak fokozódott a négy év során. A buszról leszállva szétszéledtünk. Éreztük, hogy ezek a munkanapok majd belőlünk, munkát szerető embereket kovácsol. Másnap az iskolába majd mindegyikünk izomlázzal tért be!!

Így ismerkedtünk meg a " politechnika" tantárggyall!!!     

 

 

Az oldal felhelyezésre került  2010 december 1-én,

Wlassics Ágnes  levele alapján,

őszi emlékekre gondolván télen,

mintegy ötven év távlatában.

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.