Mozaikok

«« Vissza ««

Az iskolaépület múltja

Németh Vilmosné, a Gimnázium magyartanára

a Bagi Ilona Gimnázium épületének múltjáról készített egy összeállítást a volt diákok számra.
 

Kik laktak a Gimnázium Vörösmarty utcai épületében

a 30-as, 40-es, 50-es években?

 
 
 
Kedves Bagisok!
 
Ugye előfordult veletek, hogy a fiúk azzal csúfoltak benneteket, hogy apácakolostorba jártok. Miért terjedt ez el Pesterzsébeten? Mi igaz ebből, mert azért „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.”
Az iskolátok épülete kolostor ugyan nem volt, de zárda igen.
 
Gyermekkoromban már tudtam, hogy ott fiúárvaház működik - apácákkal. Ahhoz már hozzá kellett olvasnom, hogy tudjam: németországi karmelita apácák végezték itt karitatív munkájukat. Félárva, árva fiúknak (14 éves korig) biztosítottak bennlakásos otthont, és saját gazdálkodásukból élelmezték őket.
A fiúk a helyi iskolákba jártak; polgáriba, gimnáziumba, az apácák figyelemmel kísérték tanulmányaikat.
 
Az ismereteim - teljesen váratlanul – megelevenedtek az 1964 IV. e osztályom 45. találkozóján 2009 novemberében, amelyet az iskola menzáján tarthattunk meg Reményi Magdolna (Sebők Tiborné) jóvoltából, aki nyugdíjasként tanít ott, a mai Pesterzsébeti Közgazdasági Szakközépiskolában.
Éppen a fiúárvaházról beszéltem, amikor Őrszigethy Erzsébet jelezte – könyvvel a kezében - , a sajátjával, hogy fel szeretne olvasni valamit, a témához kapcsolódót. Erzsi szociográfiákat ír, a 2006-ost Környéről készítette: A nép keveredik, a falu kerekedik” címmel.
A lélegzetünk elállt, amint olvasni kezdte egy idős asszony visszaemlékezését: „Tizenhárom éves koromban (1935-ben) mentem először szolgálni egy pesterzsébeti Karmelita zárdába. A környei pap testvérének a lánya volt ott apáca. Félárva gyerekek laktak ott, sokan, vagy százötvenen. Huszonnégy apáca dolgozott rájuk. Lányok hatan voltunk, a baromfiudvar mellett, egy kis házban laktunk. A konyhában és a takarításban kellett segíteni, meg kísérgettük a gyerekeket a kinti iskolákba. Estig dolgoztunk, szóltak, ha már mehettünk lefeküdni.”
 

Gondolhatjátok, hogy az idős asszony is meglepődött, amikor Erzsi elmondta, hogy ő ebben az épületbe járt gimnáziumba!

1945 után az apácarendet feloszlatták, az árvaházat államosították.

  

Hogy milyen célra hasznosították az épületet ezután, azt nemrég tudtam meg szintén véletlenül.

Egy ismerősömmel mentünk el az iskola előtt, én mondtam:

       

-         Tegnap itt voltam találkozón a III. emeleten.
-          Én meg itt laktam – mondta Lajos.
-          Mikor?
-          1952-ben fiúkollégium volt. Ma úgy mondanám, hogy szakmunkástanulóknak. Én Lajosmizséről kerültem fel, esztergályosnak tanultam. Csepelre jártunk iskolába. Egyenruhánk is volt, a sapkánkon MTH felirat volt. (Munkaerő Tartalékok Hivatala)

 

 

Ezt megírom, - határoztam el - talán titeket is fog érdekelni, hogy milyen volt az épület múltja,
mely 4 évig az alma materetek volt.
 
A leánygimnázium 1956 őszén kapta meg az épületet, s 1970-ben a tavaszi szünetben költöztünk át a Kossuth Lajos utcai iskolába, ott ballagtak el az utolsó gimnáziumi osztályok.
 
Németh Vilmosné
(Lonci néni)
 
Köszönjük a tanárnő elbeszélését, ezt az érdekes történetet,
s hogy megosztotta velünk ezt a történelmi háttérismeretet.
Az írás felhelyezésének dátuma: 2010. szeptember 1.
(Visszagondolván egy hajdani tanévkezdés idejére)
 
 
Fentiek alapján Őrszigethy Erzsébet munkájáról
 bemutató készült az iskola diákjai a neten menüpont oldalán.

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.