Kovács Mihályné halálának évfordulóján

«« Vissza ««

Az iskola tanárai emlékeznek elhunyt pedagógus társukra

 

 

Emlékkép a nyolcvanas évekből

 
Kovács Mihályné sz. Wégner Rozália, szeretett Rózsikánk
több évtizeden át iskolánk meghatározó személyisége volt.
1978-92 -ig  a szakközépiskola általános igazgatóhelyettese
és az Esti ill. Levelező Tagozat vezetője.
 
 
1935-ben született, iskoláit itt a XX kerületben végezte. A Bagi Ilona Lánygimnáziumban érettségizett. Az éles eszű, jó logikai készséggel megáldott tanulót felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem   matematika-fizika szakára, amit 1958-ban eredményesen elvégzett. Első munkahelye a Pesterzsébeti Vörösmarty Általános Iskola volt. Hozzánk, a Bagi Ilona Gimnáziumba szomorú esemény révén került. Évközben, az iskolában meghalt, szeretett matematika tanárunk, Domokos Mihály, Misi bácsi. Az Ő helyét kellett betölteni Rózsikának, ami bizony nem volt könnyű feladat.
 
Ha röviden kellene jellemeznem: Ő a  KIHIVÁSOK EMBERE volt. Szerette a kihívásokat és azok megoldását minden téren. A kiválóan magyarázó, teljesítő tanárnak kihívás volt, hogy tanítványai is jól értsék a matematikát és jól is teljesítsenek.
Ugyanez a lelkesedés volt látható pedagógus munkáján kívül is. Mi, a női kollégák ebben az időben sokat kézimunkáztunk, varrtunk, kötöttünk pihenésként, az oktató és nevelőmunkához is feltöltődést adott. Emlékszem, kihívás volt számára egy-egy pulóver elkészítése, vagy ruha megvarrása. Képes volt egész éjjel varrni, vagy kézimunkázni és másnap boldogan felvette, mutatta nekünk munkája eredményét.
Volt egy "pengeváltásunk" a birsalmasajttal is. Köztudott, hogy annál ügyesebb egy háziasszony, mennél világosabbra sikerül a készítmény. No, én boldogan megjelentem reggel a tanáriban  a szép és finom kóstolóval. Nem telt el 10 perc és jött Rózsika egy még világosabb birsalmasajttal. Máig sem tudom elképzelni, hogy hogyan készítette, de neki ez is kihívás volt!!

 

A 80-as években indult be az írásvetítő használata a tanításban. Ez egy újabb kihívás. volt számára Remek lapozásos vázlatokat készített az anyag megtanulásának elősegítésére. Még az OPI szakemberei is elismeréssel értékelték munkáját. Kihívások motiválták Őt más területen is. Párhuzamos osztályfőnökök voltunk. Nekem volt egy nehezen kezelhető gyerekem. Valami "súlyos" vétségért az igazgató a párhuzamos osztályba  - a Rózsika osztályába - helyezte a tanulót. Ez is egy fontos feladat volt számára, eredményt elérni ennek a fiúnak a nevelésében. Ez is sikerült, Rózsikának, a fiú a keze alatt megszelídült, s szépen leérettségizett.

Emlékeimből az is elővillan, hogy egyik évben, a napok óta nehezen összeálló iskolai órarend problémáit pillanatok alatt megoldotta. Rendkívül precíz, pontos, mindent fejben tartó ember volt. Erős akarattal mindig elérte célját.
Magas követelményszintet állított magának is és másokkal szemben is. Ez leginkább abból eredt, hogy nagyon szerette a rábízottakat: családját, osztályait, iskoláját.
 
 
         2005. augusztus 23-án hosszú szenvedés után hunyt el.
Most halálának 5. évfordulója alkalmából emlékezünk rá és
szomorú szívvel búcsúzunk Tőle.
 
 
Az emlékezés gondolatait összeállította
Dr. Gockler Lajosné, 2010. augusztus 23.-án
 
Szeretettel fejezi ki megemlékezését még két pedagógus társa:
Melega Kálmánné Bibor Katalin matematika tanár
és Király Csaba gyakorlati oktató
 
 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.