Mozaikok

«« Vissza ««

"Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat."

Fekete István

"Kell még egy szó"

Emlékeink Pesterzsébetről

 

"- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne -

ismételtem el magamban. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával, és a szemem megtelik a hajnal harmatával.
Lassan felálltam és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk."
Tamási Áron
 
* * *
 
Az élet bármely szakaszában – örömben, bánatban - elénk villan a szülőhazára emlékeztető néhány sor
Radnóti Miklós verséből:
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyermekkorom világa.”

 

És már gördül is tovább a gyönyörű életképek rajzolata. Az apró pillanatképek a körülöttünk lévő szépségekről, mely az ember lelkében mély érzelemmel él, és kinyitván lelki szemeinket ismét elénk tárul a látvány a természet közelségéről, az emberek  kapcsolatáról, egymás iránti odafigyelésről, azokról az ismeretekről, melyeket csak az ott lakó emberek tudhatnak, éreznek át, - a hétköznapi örömök és a fájdalmak, együtt és külön-külön. Azok, akik annak a vidéknek szülöttjei, s akinek minden lépés, minden út egy-egy emlék, ahol éveit megörökítette. Emlékek az iskolás korból, az ébredő szerelem érzésein át a dolgozó ember munkásnapjairól, küzdelmeiről, a család és a gyerekek összetartozásáról. 

 

 

A Bagi Ilona Gimnázium és Szakközépiskola volt diákjai és tanárai itt megjeleníthetik

Pesterzsébethez fűződő emlékeiket.

Örömüket, bánatukat, a múltat és a jelent.

 

Azok, akik itt születtek, s azóta is hűen, itt élik életüket, családjuk, szeretteik, barátaik körében.

Azok is, akik itt születtek, de később más vidékre költöztek, szívükben megőrizvén az emlékeket.
Azok is, akik csak átutazók voltak Pesterzsébeten, mivel itt, a Bagiban tanultak, vagy dolgoztak.
S azok is, akik  megszerették ezt  a városrészt, s később költöztek ide, Budapest XX. kerületébe.

 

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.