Életutak

«« Vissza ««

Dr. Bánhidi Ibolya 1955/A 

Idézet Kökény Sándorné: A pesterzsébeti leánygimnázium – Bagi Ilona Gimnázium emlékkönyve (254. old.)
 
Az emlékkönyv 240. oldalán, ahol Ibolya
bemutatkozott  a kérdőíven végzettségével, ez olvasható:
dr. Bánhidi Ibolya 1955/A BME gépészmérnöki kar, egyetemi doktori cím, műszaki-gazdasági főmunkatárs.
 
 

Munkájáról így ír:

Sikerült kimérnem a kisméretű forgácsolószerszámok működés közbeni rugalmas alakváltozását, mint doctorandus. Ezért arra ítéltettem, hogy a BME idegen nyelvű folyóiratába, a „Periodica Politechnikca”-ban cikket írjak.
Én voltam a 2. (25 év alatt) nem egyetemi mérnök, akinek cikkét leközölték. Ezt a folyóiratot megküldik minden olyan országnak, amelyikkel van tudományos kapcsolatunk.
Két könyv társszerzője voltam. A Gépipari Technológusok Zsebkönyvében a forgácsolás fejezetét én írtam. Nívódíjas könyv lett. A BME Gépgyártás-technológia Tanszéke kötelező segédletnek írta elő a könyvet.
 
  • Több szakkönyvet lektoráltam. Több cikket írtam, amelyből külföldi közlés is előfordult.
  • Három nemzetközi kongresszuson tartottam előadást.
  • Engem kértek fel a legújabb típusú technikusképző szakközépiskola V. osztályos Tantermi gyakorlatok c. könyv megírására.
  • (Ketten írunk 3 könyvet.) Állítólag amit én írok, nem lehet nem megérteni.
 
Mindezt azért részleteztem, mert szüleim úgy neveltek:
a képességeimet kaptam, azért semmit nem tettem.
Akinek jobbak a képességei, több a kötelessége.
 
Nem hozhatok szégyent se önmagamra, se a családomra, se a hazámra. Igyekeztem ennek eleget tenni. 24 éves mérnöki pályafutásom alatt mindig az egyetemes emberi kultúráért, a haladásért dolgoztam. Két kezemmel, és ami a fejemben van, azon munkálkodtam, hogy a 10 millió magyar ebben az országban egy picit jobban, könnyebben éljen.”
 
 

Visszaemlékezés az iskolai évekre

Tanítványok emlékeznek 1990-ben  (Emlékkönyv 269-270. oldal)

 

Nekem az iskola, a gimi rendkívül sokat adott. Az érzelemmentes tények:
1. Rajky Emma fizikatanárnő elvitt bennünket az ELTE Természettudományi Karára bemutatóra. Láttuk a Wilson-féle ködkamrát. Egyetlen mérnöktársam sem látott ilyet.
2. Dr. Horváth Jánosné igazgatónk és magyartanárunk elvitt bennünket a Magyar Tudományos Akadémia felolvasóülésére, ahol Szabolcsi Bencét hallgattuk.
3. Dr. Horváth Jánosné elvitt bennünket az Írószövetségbe, hogy személyesen is megismerjünk magyar írókat, költőket. Ekkor találkoztunk Földeák Jánossal, Zelk Zoltánnal és Tamási Lajossal, aki nyakig keveredett az 56-os eseményekbe.
4. Kőváry Károly (matematika) tanár úr. A Kavics rendszeresen vitt bennünket színházba-moziba. (További gondolatok a tanári névsorban olvasható idézetként. - Rostand)
5. Markup Valéria (kémia) tanárnővel kiállításokra jártunk – festőművész volt – vasárnap délelőttönként (ide nem mindenki járt, csak aki kiérdemelte)
6. Zsigmond Györgyné, Györgyi néni átvette nálunk a matematikát, s akkor már tudta: ki milyen felkészültségű. Velem, s mással is előfordult, hogy kinn a táblánál fél év alatt jegyre egyszer sem feleltem, mégis igazságosan tudott lezárni több mint 40 embert. Megállt a padsorok előtt, felvetett egy problémát, és mindenki mondhatta, emi eszébe jutott. Sohasem féltünk a feleltetésektől. ... további idézet a tanárnő nevénél olvasható.
 
A gimnázium és a család együtt tanítottak meg disztingválni, hogy eldönthessem, mi a fontos és mi a mellékes, külön tudjam választani a lényeget a lényegtelentől. A gimnázium ablakot nyitott az ismeretlen távlatokra és erkölcsi tartást adott, erőt az eléréshez. …
Mai fiataloknak sokat mesélek a régi iskolámról, módfelett csodálkoznak a szellemén, hisz ma, több mint 30 évvel később fáradoznak a reformokkal ilyen iskolák létrehozásában. Ők, a fiatalok mondták, hogy "nem tekintélyelvű gimnáziumba" jártál. Elmorfondíroztam ezen a megállapításon, igazat kell adnom nekik, hisz egyetlen tanárunk sem volt, aki a "saját lelki nagyságát" ránk akarta volna tukmálni, velünk nevettek. ...
 
Az iskola nekem mindenesetre oly szép négy évet adott, amit – ha eddig nem sikerült – elfelejtenem, hátralévő életemben biztosan nem fogok. Büszke vagyok arra, hogy dr. Bayer Istvánné, aki sohasem tanított, csak helyettesített nálunk, tavaly egy kiállítás megnyitóján azt mondta nekem: - "Ismerlek, a nevedre nem emlékszem, de a szemedre igen, az pont olyan, mint gimnazista korodban volt.”

 

Az oldal a honlapra

felhelyezésre került: 2010 júniusban

Szerkesztői kiegészítés!

Kőváry tanár úr kiegészítő tanításaira utalva világirodalom tárgyában:

Idézet az internetről

 

 

EDMOND ROSTAND 

(1868-1918)

 

A XIX. század végső évtizedében korlátlan irodalmi uralkodó irányzatnak tűnt a realizmus. Csak az egyre hatásosabb naturalizmus igyekezett reálisabb lenni a realizmusnál is. Úgy látszott, hogy az előző évtizedek népszerű romantikája már a hanyatlás korszakába lépett.
Csakhogy a romantika rendkívüliségeire, a nagy túlzásokra, a nagy kalandokra, a nagy jellemekre, a túlságosan jókra és a túlságosan gonoszokra - úgy látszik - szükség volt. Az olvasók, a nézők, ha tagadták is, várták az elmúlni látszó újraéledését. Amit pedig várnak, az megvalósul.             Bővebben »
 
 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.