Emlékezés osztálytársainkra

«« Vissza ««

Osztálytársak voltak

Három osztálytársunkra emlékezünk, akik az élet útjáról korábban letértek.
Ők már csak gondolatban vannak velünk.
Emlékük bennünk él.
 
 
Íme az osztálykép, az osztályközösség
Ma már két szeretett tanárunk sincs közöttünk.
 
 Elhunyt tanárainkra, s elhunyt osztálytársainkra emlékezünk.
 
 
 

 

Az 1965 IV. d osztály megemlékezése

  Néhány év elmúlt, s ma már, a közelgő 45 éves osztálytalálkozó idejére

három leány kilépett a sorból,
s egyik osztályfőnökünk sem tud már eljönni közénk.
Búcsúzik az osztály, s az osztály nevében e honlapon én is,
Wlassics Ágnes.
 
 
 
Heszlein Ágnes
Dunaharasztiról járt be az iskolába. Késői szülött, egyszem gyermeke volt szüleinek.
Ági egy jó lélek volt.
Miután szüleit nagyon szerette, igyekezett jól tanulni, teljesíteni akart nekik, hogy ezzel is örömöt szerezzen.
Mi, az osztálytársai nagyon szerettük őt.
Érettségi után elszakadtunk, majd vagy 3 év múlva hallottam, hogy Ági meghalt, gyógyíthatatlan, súlyos betegségben.
Megrázó temetés volt, idős szüleinek nagy fájdalom volt lányuk elvesztése.
 
 
 
 
Kosaras Éva
Erzsébeten lakott. Ő is egyszem gyerek volt, anyukája szép asszony volt, édesapja nyomdász szakmunkás.
Éva vidám fiatal lány volt, s nagyon jó szívű ember.
Akár gyakorlatban - az ennivalóját, a jó tollat, a ruháját - akár lelkileg, mindig gond nélkül tudott adni!!
Kosaras Évát mindenki szerette.
Sajnálatos  balesetben halt meg.
A sírjánál néha meglátogatom.
 
 
 
Szántai Katalin
Ő az egyetlen, aki harmadikban jött hozzánk. Misi bácsi halála után – rajta kívül - senki nem került az osztályunkba!
Egy szolid csöndes, jó tanuló leány volt.
Egyszerű körülmények között élt a testvérével és az anyukájával.
Férjhez ment, két gyermeke született, nehéz élete volt.
Súlyos betegséget kapott, melyből nem tudott felgyógyulni.
 
 
Az osztálytársaim voltak, akikkel naponta együtt izgultunk, sírtunk, nevettünk, személyes dolgainkat megbeszéltük,
kinyíltunk egymásnak, mint a virág. Figyeltünk egymásra, úgy önzetlenül, gyermeki lélekkel.
 
Béke, nyugalom, szeretet vegye Őket körül gondolataimmal.
Szeretettel emlékezem meg Róluk!
 
 
Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom…
Gyémánt vagyok fénylő havon.
Érő kalászon nyári napfény.
Szelíd esőcske őszi estén.
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
 
  
 

Bács Attiláné sz. Wlassics Ágnes 2010. február 6.

 

Vendégkönyvi bejegyzésünkben olvasható a következő bejegyzés - 2017. június 17-én.
Olvassátok szeretettel és meghatottsággal!:

"Kedves Wlassics Ági!
Véletlenül találtam meg az 1965-ben végzett osztály tanulóinak oldalát.
Ebbe az osztályba járt a testvérem Szántai Sárközi Katalin. Az egyik osztálytársatok szép megemlékező szavakat írt az elhunyt osztálytársakról, köztük a Katiról is. Természetesen pontos információk hiányában csak közelítő adatokat jelölt meg.
Ma már gondolom nincs nagy jelentősége, de az osztályotok összetartozó erejét tapasztalva engedd meg, hogy tájékoztassalak az életéről.
1970-ben ment férjhez, két fia született (1971, 1975). Sajnos a házassága nem volt sikeres és 1979-ben elvált. A munkában viszont sikeres volt egy időben a TANIMPEX külkereskedelmi vállaltnál dolgozott felelős beosztásban és sokat járt külföldre. (szerintem ez is közre játszott a válásában) Később osztályvezető volt az IKV-nál, de magánélete rendre zátonyra futott. Rászokott a nyugtatókra (másképpen nem tudott helyt állni), valamint az abból érzékelhető változásokra egyéb pirulákra. Ez azonban tovább gyengítette a szervezetét,ami súlyos májkárosodást okozott. 1989. július 20-án 42 évesen halt meg.
Szerette az osztálytársait. Ezért kérem, hogy továbbra is őrizzétek meg az emlékezetekben!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.