2010. 05. 16. 1965 IV. d osztály 45 év után

«« Vissza ««

Osztálynévsor: 
1965 IV. d
Osztálytalálkozó képgaléria: 
2010. 05. 16. 1965 IV. d osztály 45 év után

Az 1965-ben végzett IV. d osztály szervezésében

Időpontja: 2010. május 16.
Helye: A volt Bagi Ilona Leánygimnázium és az Arany Csillag Étterem
Főszervező: Wlassics Ágnes
 

Az osztálytalálkozóról beszámolót készített: Bács Attiláné Wlassics Ágnes

 

45 éves találkozónk -  1965 az érettségi évünk....

Hol is kezdjem? Talán azzal, hogy hatalmas záporeső kerekedett a  találkozó délután 5 órai kezdetére.  Az iskola bejárata már nem ott van, ahol volt a mi időnkben, miután egy hatalmas előcsarnokkal és egy csuda jól felszerelt tornateremmel egészült ki a volt karmeliták által fenntartott fiú bennlakásos árvaház egykori épülete.
21 volt kisdiák és egy tanár volt hivatalos a találkozóra. 
 
Szeretettel gondolunk mindkét osztályfőnökünkre, akik már nem lehetnek velünk, most Lonci nénit, szeretett magyar tanárnőnket hívtuk meg közénk.  Vele is  sűrűn találkoztunk négy éven át, és most is szűkségét éreztük a tanári jelenlétnek, aki az emlékezések idején velünk van.
21 lánynak kellett volna eljönnie, sajnos 4 fő nem jött el.  Bár mindegyikőjük igazoltan volt távol, sőt írásban is üdvözletüket küldték, mégis nagyon hiányoztak. Ezzel szemben meglepetés volt Németh Kati, aki még soha nem volt összejövetelen, miután rengeteg költözködésben volt része, ill. családi problémái voltak. Most, miután már elmúltunk 60 évesek ő is eljött nagy-nagy örömünkre, és ami nem semmi, mindenki megismerte őt!!
 
Pedig az a 45 év nem múlt el nyomtalanul, s közben elszaladt az idő felettünk!!!
 
Szóval hatalmas zsivajjal, az osztályban gyülekeztünk..... örömmel köszöntöttük egymást, fotók csattantak, "de jól nézel ki, de jó neked .. no és: jaj mennyi baj ért," csak úgy visszhangoztak a kis terem falai!!! Aztán elcsitult a zaj, Lonci néni megérkezett. Rózsacsokorral köszöntöttük régi kedves tanárunkat. Lonci néni a katedránál kérte jelentsen valaki: Laszlovszky Ani elmondta a régen hallott, jól ismert szöveget és a szemek homályossá váltak. Mindnyájan a saját asztalunknál álltunk, majd helyet foglaltunk az új székeken, s átadtuk magunkat, s gondolatainkat a múltnak.  
Lonci néni felállt és meleg szeretettel üdvözölt bennünket.
 
Megköszönte a meghívást, s örült, hogy eljöhetett hozzánk, elmondta, szívesen jön el a találkozókra. Mielőtt pár szóban beszámolnánk életünk elmúlt öt évéről, arról, ami az előző találkozó óta történt, közölte velünk, hogy előbb Ő is szeretne elmondani egy történetet a múltból. Baráti hangulatban, nagy érdeklődéssel dőltünk hátra székünkben, Lonci néni meghallgatására. Elmondta, ő is tősgyökeres bagis, csak épp az 1943-1944 évben, mint Kalmár Ilona magán leánygimnáziumának növendéke kezdte I. gimnáziumi iskolás éveit. Ebből az időből mesélte el kis kalandját, első találkozását a színházzal, a Nemzeti Színház akkori színésznőjével, Szörényi Évával!!
 
Lonci néni elbeszélésének leírása

 

A történetből megismertük Lonci néni irodalom iránti szeretetét, és a váratlan megismerkedések szívbéli barátsággá alakulását, valamint  a találkozók kiszámíthatatlan lehetőségeit a tanár diák kapcsolatban.

Lonci néni  befejezte elbeszélését, majd mi jöttünk sorra.  Csak pár mondattal, mert az idő röpült és csak 6 óráig terveztük az ottlétet. Persze, ez nem igazán valósult meg, 7 órakor jöttünk el az épületből. Tehát mindenki pár szót szólt csupán, - unokák, gyerekek, egészség – senki nem dolgozik közülünk, és óhajunkat fejeztük ki, hogy szeretnénk megérni az 50 éves találkozót is. 

Emlékeink felidézése után elbúcsúztunk Loci nénitől, s elhagytuk az osztálytermet, amit valamikor Petőfi osztálynak hívtunk.  Kiss Erzsi az általunk hímzett és jól megfakult kivarrt képet is elhozta a találkozóra.

Kint az utcán szakadt az eső. Hál Isten annyi kocsi állt az iskola előtt, amennyi a mi időnkben egy hét alatt. Lonci nénit Lang Erzsi a kocsijával hazavitte, mi pedig ugyancsak autóba ültünk, hogy az Arany Csillag étteremben megünnepeljük a 45. osztálytalálkozónkat. Közösen elfogyasztottuk a vacsorát, ismét elmeséltünk egymásnak egy-két vidám, vicces történetet, örültünk, hogy ismét elmondhatjuk egymásnak az elmúlt idő eseményeit.
 
Mikor kijöttünk az étteremből, az eső elállt,  a „kossutiban” sétáltunk még jó ideig, majd hatalmas ölelések következtek. 
A Bagi Ilona Leánygimnázium 1965-ben végzett IV/D osztály  hatvan éven felüli lánycsapatának tagjai ismét elváltak egymástól, akik 3-4 órán keresztül úgy érezték, ismét  az 1960-as években járnak és nem a jelenben.
Azután megindultunk hazafelé, csak a lelkünk, a szívünk volt még egy kicsit a 45 évvel előtti időben, míg hazaértünk, s újra átgondoltuk a délután átélt örömteli élményeket.

 

Wlassics Ágnes, az osztály egyik volt diákja

 

 

«« Vissza ««



Észrevételeket és javaslatokat a dokaistvanne@gmail.com e-mail címre várjuk.